Az új szomszéd – 5. és 6. rész

Az új szomszéd

T_G

3. és 4. rész

5. rész

Miranda számára az élet egyhangú volt. Naponta ötször imádkozott, együtt a „szüleivel”. Reggelente fehér szellemruháját feketére cserélte. Aztán a reggelizés (ott álltak „anyjával”, amíg „apja” befejezi, majd ők is ettek). Rendrakás, takarítás, ebédkészítés. Az ebéd is mint a reggeli, „apja” után ettek. Mosogatás, korán olvasás. Minden délután átmentek a szomszédba. Most már így gondolt erre. Beszélgettek szülőanyjával, apjával és Miriammal, aki már teljesen otthon érezte magát és Mirandára a saját szobájában vendégként tekintett. Szülei tavábbra is lányukként kezelték, bár zavarta őket, hogy nem is láthatták, mert mindig a mindent eltakaró fekete fátylat viselte. Miriammal sokat beszélgettek. Ő örült, hogy a fátylat nem neki, hanem Mirandának kellett viselnie, és jó testvérként viselkedett. Talán ezért is. A látogatás után hazamentek, vacsoráztak, fürdés, felvette a hálófátylát, és aludt reggelig. Gyorsan megszokta új életét. A fátyol már egyáltalán nem zavarta. Naponta 23 órát élt benne. Időnként átjött dr Almari is. Fatima, mert így hívták, szinte csak az öccséről beszélt. Milyen rendes ember Juszuf, jóképű, vidám, de szigorú. Milyen sok lány lenne szívesen a felesége, de ő csak Mirandát akarja elvenni. Persze át kellene térnie. Az apja Omar, aki oszlopos tagja a közösségnek, és anyja Laila szintén örülnének. A Khan család is nagyon jól járna. Adott Mirandanak egy képet is róla. Tényleg jóképű fiatalember Juszuf, gondolta Miranda. Ha a gimnáziumban megmutattam volna ezt a képet az osztálytársnőimnek, elsárgultak volna az irigységtől. Naponta elővette a képet és nézegette. Egyre jobban tetszett neki Juszuf. Elképzelte, milyen lenne, ha feleségül menne hozzá. Egy hónappal a nagy beszélgetés után, ahogy Miranda előre sejtette Rashid és Jamila adoptálta őt, ahogy Jonathan és Elizabet is Miriamot. Az eljárás egyszerű volt. Valamennyien bementek a hivatalba, és aláírták a papírokat. Most már hivatalosan is Rashid és Jamila lánya lett, és a neve mostantól Miriam. Jonathan és Elizabet új lánya pedig ezentúl Miranda. “Miranda” (új) nagyon boldog volt. Most már végleg az új életét élheti, annak minden előnyével és szabadságával. “Miriam” (új) beletörődött sorsába. Amikor hazaértek, anyja behívta a szobájukba, és a szekrényből gazdagon díszített fehér ruhát és fátylakat vett elő.
– Ez volt a menyasszonyi ruhám. Neked adom “Miriam”. Ha férjhez mész Juszufhoz, ezt viselheted. Gyere lányom próbáld fel!
“Miriam” nyugodtan állt, míg az anyja levetkőztette. Ahogy anyja menyasszonyi ruha újabb és újabb részét adta rá, “Miriam” érezte, hogy milyen súlyos. A fátyol vastag, alig látott át rajta.
– Kész! Gyere a tükörhöz, és nézd meg magad!
Mondta Jamila. “Miriam” odament a tükörhöz. A ruha tényleg gyönyörű, sőt káprázatos volt, legalábbis amennyire a vastag fehér fátyol láttatni engedte. Nagyon hasonlított a hétköznapi fekete fátylához, de sokkal finomabb anyagból, fodrokkal és gyöngyökkel díszítetten, és szűk volt. Alig lehetett lépni benne. Ráadásul vastagabb és súlyosabb is volt. Forgolódott a tükör előtt és nézegette magát elölről, oldalról, amikor egy hang szólalt meg mögötte:
– Mashallah! Nagyon gyönyörű vagy benne! Mit nem adna Juszuf, ha most láthatna!
Fatima volt, akit Rashid engedett be, és most bámulta “Miriamot” a mennyasszonyi ruhájában.
– Azért jöttem, hogy megkérjem a kezedet az öcsém számára! Ezt vehetem igennek?
– Ó persze! Mondj igent lányom! Vagy legalább bólintsál! Rendeznénk egy nagyszerű esküvőt nektek. Mindenkit meghívnánk! Természetesen Jonathant, Elizabetet mint szüleidet elsősorban, és a testvéredet “Mirandát”! Na bólintsál már rá! Hadd legyen mindenki boldog!
Jamila szinte könyörgött. És “Miriam” lassan bólintott. Anyja erre annyira magához szorította, hogy alig kapott levegőt, pedig a vastag fátyol miatt így is nehezen lélegzett. Fatima is odajött hozzá, átölelte és jobbról, balról megcsókolta a fátylon keresztül.
– Köszönöm! Drága sógornőm! Futok és elmondom Juszufnak az örömhírt! Ki fog ugrani a bőréből! A szüleink is boldogok lesznek, mert az ő boldogsága az aranynál is többet ér nekik. Ráadásul az imám lánya adja a kezét! Jövő héten meg is tarthatjuk az esküvőt, addig leteheted a sahadát is.
Jamila átment elhívni Elizabetet és “Mirandát” is. Közben Rashid odajött “Miriamhoz”.
– Itt az alkalom, hogy letedd a sahadát! Most az ünnephez megfelelő az öltözéked is.
Mondta az imám. Amikor a nők megjöttek, csendre intette őket és átmentek a közösségi terembe. Ott elmondta a ceremónia szövegét, és intett “Miriamnak”, hogy ismételje utána. Aztán megfogta a lánya kezét.
– Édes lányom, most már te is muzulmán vagy, ezzel elhárult az utolsó akadály a házasságod elöl. Gratulálok!
Bólintott Elizabetnek és “Mirandának”, akik szintén gratuláltak. Szülőanyja átölelte és megsimogatta a fejét. Nagyon boldog volt, hiszen szeretett lánya férjhez megy nemsokára. “Miranda” is körbejárta és elégedetten csettintett.
– Még a végén elirigylem tőled! Vicceltem! Sok boldogságot! Tényleg!
“Miriam” számára furcsa volt az egész. Tényleg ezt akarja? Ez a sok boldog ember körülötte, mind azt gondolja, hogy ő is boldog. És tényleg az? Nem tudta rá a választ. Az egész egy simának tűnő játékkal kezdődött, amikor ruhát cseréltek. És azóta tulajdonképpen állandóan azt a ruhát hordja. Először csak úgy tett, mintha muzulmán lenne, és most már tényleg az. Az imák, a korán olvasása, most már végleg az élete része lesz, mint ahogy a fátyol is. És Juszuf. Még csak a fényképét látta, de mégis kellemes melegség öntötte el, valahányszor rá gondolt. Lehet, hogy szereti? Rashid kiment, mert csöngettek az ajtónál, és dr Almarival és egy fekete fátyolba burkolózott nővel tért vissza. Ő volt leendő anyósa Laila. Laila is átölelte őt.
– Kedves drága “Miriam”! Örülök, hogy megismertelek. A fiam annyira szeret téged, és úgy féltem, hogy nemet mondasz. Még a végén kárt tett volna magában. Engedd meg, hogy máris lányomnak szólítsalak, és te is szólíts anyádnak kérlek! Sokat tudok ám rólad! A cserét, meg mindent. Most már három anyád lesz! Mikor fogsz áttérni?
– Köszönöm anya! Épp az előbb történt meg. Mivel apám az imám, ezért gyorsan ment.
– Ó! Gratulálok! És most beszéljük meg az esküvő részleteit!
Hosszasan beszélték az esküvő részleteit, egyeztették az időpontját. Hiszen Jonathannak szabadságot kell majd kivennie, elvégre nem maradhat le a saját lánya esküvőjéről! A helyben hamar megegyeztek. Az imám közösségi szobája megfelel. Nem lesz sok vendég, az örömszülők, mind a hatan! “Miranda” és Fatima, ő a férjével és két kisfiával. Jamila anyja, Omar és Laila szülei, testvéreik családjukkal együtt. Alig húsz ember. Megbeszélték ki mit főz, süt, hoz az esküvőre. És végül közölték Elizabettel, hogy mivel muzulmán esküvő lesz, neki is fátylat kell viselnie egész idő alatt. Ő alaposan meglepődött. Alig jutott szóhoz.
– Hogyan? Nekem nincs is fátylam. Egyszer próbáltam föl Jamilaét, és csak pár percig bírtam. És Fatima sem viseli!
– E miatt ne aggódj! Adok én kölcsön neked. És ne feledd! Ez a lányod esküvője! Bírj ki néhány órát! És Fatima is viselni fogja! “Miranda” meg viselheti valamelyik régi fátylát, úgyis az övé volt eddig mindegyik. Minden nő fátyolban lesz!
Szólt kissé feddő hangon Jamila. Elizabet sóhajtva beleegyezett. “Miranda” arra gondolt, hogy ezt az áldozatot képes meghozni a testvéréért, az esküvő érdekében, és mert biztos volt benne, hogy utoljára fogja viselni.
Amikor az esküvő napja eljött, Elizabet és “Miranda” áthozott egy-egy csomag ételt, amit a megbeszélés értelmében ez esküvőre készítettek. Jamila kézen fogta Elizabetet, és bevezette a szobájukba. Az ágyra már ki volt készítve egy teljes ruházat, és fátyol. Mit meg nem tesz az ember a lánya boldogsága érdekében, gondolta, míg Jamila öltöztette. Mire végeztek, két teljesen egyforma fekete alak vált belőlük. Jamila kiksérte az ajtóhoz, hogy fogadja Jonathant és mutassa neki az utat a többi csomaggal. Aztán felment öltöztetni a menyasszonyt. Amikor Jonathan megérkezett egy fátylas alak fogadta. Ő nem volt ott a megbeszélésen, így azt gondolta Jamila az. Egészen megdöbbent, amikor a fátyol mögül felesége tompa hangját hallotta:
– Szervusz szívem! Hozd utánam a csomagokat!
– Elizabet te vagy az?
– Igen! A legutóbbi megbeszélésen így egyeztünk meg. Bocsáss meg elfelejtettem szólni!
– Nagyon jól áll neked! Nem akarod otthon is viselni?
Évődött vele a férje, mire Elizabet a fejét rázta:
– Nem hinném, hogy jó lenne.
– Dehogynem szívem!
Nevetett a férfi, de komolyan gondolta.
Jamila felért “Miriamhoz”, a két lány már várta. Levetkőztették “Miriamot”, aztán Jamila kibontotta a magával hozott csomagot. Legnagyobb meglepetésére néhány pelenka, és egy gumibugyi került elő belőle.
– Ez meg minek? Nem vagyok kisbaba!
– De te leszel az egyetlen, aki az esküvő ideje alatt nem hagyhatod el a termet. Hiába voltál wc-n, ugye voltál? Estig nem fogod kibírni! Jobb ezeket viselni, mint balesetet szenvedni!
Jamila megragadta az egyik pelenkát, és “Miriam” derekára rögzítette. Aztán tartotta a gumibugyit, hogy lépjen bele. Lassan felhúzta a lábán és a helyére illesztette. Most a bugyi teljesen eltakarta a pelenkát, szorosan illeszkedve a lábain, és a derekán. Aztán a fehér bugyi, ami eltakarta a gumibugyit, és lassan öltöztette tovább. Már csak a feje volt látszott, amikor újabb meglepetés érte. Anyja egy gumilabdát hozott két pánttal. A labdát a meglepett lány szájába tette és hátul megkötötte a pántokat.
– Ne félj nincs több meglepetés, de ez szükséges. Nem beszélhetsz senkivel sem. A labda közepén lyuk van, azon keresztül tudsz inni. Enned nem kell, azért volt a bőséges reggeli. Majd amikor a vendégek elmennek ehetsz vacsorát. Addig gyümölcslé és leves.
Végül a hijab, a nikab és a khimar eltakarta ami maradt belőle. A hófehér menyasszony várta az esküvőt és a vőlegényét. “Miranda” is beöltözött. A fekete fátyol amit hat évig hordott, reménye szerint utoljára volt rajta. Már azon fantáziált, hogy ő is férjhez megy, de ő egy divatos abroncsos szoknyára, hajába széles tüll szalagra, lábára fehér tűsarkú cipőre, oldalára egy csinos vőlegényre gondolt. És most itt van megint ebben a varjúruhában, de hát a testvére esküvője van. És ő szereti a nővérét. Most kettesben maradtak, mert Jamila lement fogadni a vendégeket. Fogta a kezeit és beszélt hozzá, hogy megnyugtassa.
Először Laila és Fatima jött meg. Mindkettő teljes fátyolban. Laila ott maradt, és most már a három teljesen egyformán feketébe burkolt örömanya várta a többi vendéget. Eközben Fatima felszaladt a lányokhoz. Amikor az utolsó vendég is megérkezett, Rashid megrázott egy csengőt. A csengő hangjára kinyílt a felső szoba ajtaja, és két fekete fátylas nő között megjelent a menyasszony. “Miranda” és Fatima közrefogták “Miriamot” és lassan levezették a lépcsőn. Támogatásuk nélkül le sem tudott volna jönni a szűk ruhában. Elsétáltak a vendégek kettős sorfala előtt, egyik oldalt a nők, mind fátyolban, és néhány gyerek, másikon a férfiak, mind ünnepi ruhában. Elismerő suttogás hallatszott mindenhonnan. A nők igyekeztek megsimogatni, vagy legalább megérinteni a menyasszonyt, a férfiak kántáltak. A kettős sor végén ott állt és mosolygott Juszuf. “Miriam” ránézett, és még a vastag fátylon keresztül is látta, csinosabb mint a fényképen. Szinte elolvadt, és nem csak azért mert melege volt a ruhában. Új eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Szerelmes lett a saját vőlegényébe! Amikor bementek a terembe a férfiak az egyik, a nők a másik oldalt helyezkedtek el. Egy vékony áttetsző spanyolfal választotta el őket. Elkezdődött a szertartás. Imádkoztak, az imám a házasságról beszélt, újabb ima. Órákig tartott. Aztán elkezdődött a lakoma. Mindenki evett-ivott bőségesen, kivéve az új feleséget, aki csak inni tudott.
Aztán a vendégek elköszöntek sorra. Jamila anyja sokáig beszélt még Elizabettel, akinek sok kérdése volt felé a régi dolgokról és megígértette, hogy meglátogatja. Aztán megjött a taxija, és ő is távozott. Már csak az örömszülők a két testvér, és az ifjú pár maradt. “Miranda” már visszaöltözött, ennyi is elég volt neki a fátyolból. Jonathan nagy kedvvel nézte feleségét, aki még mindig a teljes fátylat viselte. Csak a hangjáról lehetett felismerni.
– Nos Elizabet? Ugye hogy ki lehetett bírni. Sőt ahogy Jonathant elnézem, nagyon is tetszel neki benne. Tudod Mit? Kölcsön adom neked! Hazamész benne, és majd holnap visszahozod, vagy meg is tarthatod!
Mondta Jamila nevetve. Elizabet ránézett a férjére és látta mennyire izgatott. Rájött, Jamilának igaza van. A közelgő éjszakára gondolt, mélyen elpirult a fátyla mögött, és csak halkan megköszönte. Jonathan megfogta felesége kesztyűs kezét. Elköszöntek és “Mirandával” együtt elindultak haza. Omarék is elindultak. Az új férj szinte megrészegült a feleségétől. Halkan súgott valamit a fülébe, az bólintott, aztán hangos köszönés mellett felkapta, és kiviharzott vele a házból. “Miriam” nagyon boldog volt. Most már feleség, és új férje viszi haza. A közelgő nászéjszakára gondolt, és a jövőjére. Igen. Feleségül ment a szeretett férfihoz és gyerekeket fog szülni neki. Fiúkat, ha Allah is úgy akarja.

6. rész

A hazafelé vezető úton „Miranda” Jonathan és Elizabet után sétált. Látta, hogy összebújnak, és a férfi kezével magához húzza a fekete fátyolba burkolt feleségét, az meg kesztyűs kezével átkarolja. Valamiket sugdosott az asszony fülébe, az meg halkan vihogott, mint egy csitri. Amikor hazaértek elbúcsúztak „Mirandától”. A lány elindult felfelé a lépcsőn, de két lépés után kíváncsian visszafordult. Jonathan éppen felkapta a feleségét a karjaiba, az meg magához ölelte. Aztán beléptek a szobába, és becsukták az ajtót. Mint egy ifjú pár, gondolta. Óvatosan odalopódzott, és fülét az ajtóra tapasztotta. Hamarosan a szerelem hangjai szűrődtek a fülébe.

Ahogy hazaértek, Juszuf kisegítette új asszonyát az autóból. „Miriam” érezte, hogy férje erős karjai felemelik. Kesztyűs kezeivel belekapaszkodott, de nem csak azért, hogy le ne essen. Nézte urát a fehér fátylán keresztül, és boldog volt. A szobában az új férj lassan, szinte ceremóniásan levetkőztette. Odavezette az ágyhoz, és maga is levetkőzött. A nászéjszakám jön, gondolta „Miriam”. Enyhe fájdalommal és óriási büszkeséggel érezte, hogy elveszítette szüzességét. A gyönyör elképzelhetetlen erővel csapott le rá, és elájult.

Másnap Elizabet és „Miranda” a reggeli utáni takarítást végezte, amikor átjött Jamila. Egy csomagban magával hozta Elizabet ottfelejtett ruháit.
– Na milyen éjszakád volt?
Kérdezte, mire Elizabet elpirulva bevallotta, régen volt ennyire izgalmas éjszakája.
– A szex teljes fátyolban valami egészen más. És reggelig abban is aludtam. Mindjárt összekészítem és visszaadom. És még egyszer köszönöm!
– Mondtam, hogy tartsd meg ha tetszik!
– Igazán? Köszönöm szépen! Tudod mit? Cserébe odaadom az edényeket, amiket az esküvőre átvittünk.
– Á! Azok sokkal értékesebbek, de adok neked egy hálófátyol szettet is. Úgy kvittek leszünk jó?
– Hálófátyol?
– Igen abban alszunk. Ugyan az, csak fehér és könnyebb. Jonathan örülni fog! Meg szerintem te is!
Mindketten nevettek.

„Miriam” felébredt, kinyitotta a szekrényt, és felöltözött. Ruháit már áthozta valaki. Megnézte magát a tükörben. Tökéletes! Férjének semmi kifogása sem lehet. Anyósa lépett be a szobába.
– Örülök, hogy felébredtél és felöltöztél, de még nem vagy kész!
Egy krómszínű bugyit vett elő. Erényöv, villant “Miriam” agyába. Miután anyja feladta rá, és egy kulccsal rázárta, jött egy szájpecek. Egy az egész száját kitöltő labda, a feje mögött ismét hallotta egy zár kattanását, ahogy a következő kulcs is elfordult. Az utolsó egy rövid lánc volt, két zárható bokamandzsettával. Csak igen kicsiket tudott lépni benne. Laila újra elrendezte “Miriam” ruháit. Most már nem látszott miket visel alatta.
– Na most vagy kész! A kulcsokat odaadom Juszufnak, Mostantól csak ő veheti le ezeket rólad. Gyere édes lányom! Terítsünk meg!
Mondta, és megsimogatta a fejét kesztyűs kezével. “Miriam” aprókat lépve követte anyját. Az erényöv meglehetősen szűk volt, hideg és kényelmetlen. Hát tényleg szigorúbb dolgokat kell viselnem, gondolta “Miriam”. Mire megterítettek, bejött Omar és Juszuf. Bólintottak a fátylas nőkre, ettek és elmentek dolgozni. Az asszonyok is leültek, és evés közben Laila beszélt a jövőről. “Miriam” számra külön volt egy pépes étel, amit nem kellett rágni, csak a labdán lévő lyukon egy cső segítségével a szájába nyomott, és lenyelte. Laila megfogta „Miriam” kezét:
– Szülj neki fiúkat lányom!
– Mffff
Hallatszott tompán a fekete fátyol mögül, ami körülbelül annyit jelentett: azon leszek anya!

Utószó

Évek teltek el. „Miranda” mint fotó model vállalt munkát, és később hozzáment a fotóshoz. Született egy fia John, aki már öt éves. Márk a férje rendes ember volt. Jól éltek és havonta egyszer hazalátogattak. „Miranda” Márk legnagyobb örömére szerette a szexi fehérneműket, a szoros fűzőket, tangákat. Elizabet rendszeresen fekete fátylában várta haza a férjét, és nem hiába. Ha Jonathan éjszakás volt, akkor felvette a hálófátylat és abban aludt. Egyszer elmentek nagynénjéhez, ott töltöttek egy egész hétvégét, és az asszony kérésére Elizabet végig fátyolt viselt. Volt mit megbeszélniük.
„Miriam” három lányt és egy fiút szült Juszufnak, és boldogok voltak. Mivel felesége a szokás értelmében állandóan viselte fátylait, ezért többé nem látta arcát. Számára „Miriam” mindig fiatal maradt. Omár és Laila sajnálta, amikor a fiatalok saját házba költöztek, de minden hétvégén hazamentek, és ilyenkor gyerekzsivaj töltötte be a házat. Havonta egyszer pedig mindenki egybegyűlt házukban, és beszélgettek vég nélkül. Az asszonyok : Elizabet, Jamila, Laila, „Miriam”, Fatima mind egyformák fekete fátylaikban. Csak “Miranda” nem. Ő szeretett szexi ruhában pózolni, főleg “Miriam” előtt, aki nagyon irigyelte. Csak ezeken a napokon Juszuf eltekintett a szájpecektől, de az erényövet és a láncot viselnie kellett. A gyerekekről és férjeikről beszélgettek. A férfiak : Jonathan, Rashid, Omar, Mark, Juszuf főtémája persze a munka és a feleségeik voltak. Ilyenkor az egész hétvégét együtt töltötték. A két szomszéd házban szépen elfértek.

Utószó 2.

„Miriam” évődve fordult a férjéhez. Kesztyűs kezével az arcát simogatta, csókolgatta őt a fátylán keresztül (Ha kettesben voltak, Juszuf néha levette róla a szájpecket.):
– Édes uram! Mit szólnál Még egy fiúhoz?
– Ejnye asszony! Már van négy gyerekünk!
Csapott játékosan “Miriam” fémbe bújtatott fenekére Juszuf.
– De fiú csak egy!
– És ha megint lány lesz?
– Legyen meg Allah akarata!

 

 

 


2 thoughts on “Az új szomszéd – 5. és 6. rész

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s