A varjú

A varjú

T_G

1.rész

Brigitte Hartmann csinos német diáklány volt. A lánygimnázium végzős tanulója. Sokan nem szerették, mert szeretett másokon gúnyolódni. Két barátnőjével, Helgával, és Ingriddel gyakran sétáltak fel-alá a folyosón áldozatot keresve, aztán lecsaptak rá. Alig két napja kezdődött a tanév, és már három veszekedésen voltak túl. A tanárai hallottak már a trió működéséről, de nem sikerült még rajtakapni őket, a diákok meg inkább hallgattak. Most is a folyosót járták, amikor észrevettek egy tetőtől-talpig fekete fátyolba burkolózott lányt. Sharifa új diák volt ebben az iskolában, nemrég költöztek a városba, és az iskola igazgatónőjének külön engedélyével hordhatta az abayát, a nikabot, a kesztyűt, és külön szobában lakott a kollégiumban. Apja a helyi diplomáciai képviseleten dolgozott, és megengedhette magának, hogy ezeket a kiváltságokat megvásárolja. Azért választották a kollégiumot, mert az közvetlen az iskola mellett épült, és nem kellett a város túlsó végéről a nagy forgalomban oda-vissza utazni. A pénz meg nem játszott szerepet. A trió megállt Sharifa mellett, elállva az útját. Brigitte rákezdte:
„Nézzétek mi van itt! Egy varjú! Nem is tudtam, hogy madarakat is felvesznek ide! Nem akarsz inkább repülni?”
Sharifa megpróbálta kikerülni őket, de körbeállták, és Brigitte megpróbálta letépni a fátylat a fejéről. Ő meg kesztyűs kezeivel védekezett.
„E nélkül jobban látsz, amikor fészket raksz!”
Mondta nevetve Brigitte, amikor egy baljós hang szólalt meg mögötte:
„Na most rajtakaptalak Brigitte! Most nem úszod meg! És ti sem!”
Mondta Marta Schmith az igazgatónő, aki észrevétlenül a hátuk mögé ért.
„Tanítás után mindenki az irodámba! Ez parancs! Aki nem jön az repül!”
Mondta, utalva Brigitte gúnyolódására. Délután megtelt az igazgatói iroda. Brigitte szülei: Thomas és Elke, Sharifa szülei: Mahmud és Thala. A szülőket telefonon hívta ide, és a négy lány. Először Helgával és Ingriddel foglalkozott az igazgatónő. Választás elé állította őket: vagy szól a szüleiknek, vagy közösségi munkát vállalnak. Persze az utóbbit választották. Miután elhagyták az irodát, Marta Brigittehez fordult:
„És most lássuk a fővezért! Első gondolatom az volt, hogy kicsaplak az iskolából. Sharifa apja nem akarja. A te szüleid sem. Mit is csináljak veled?”
Sharifa és anyja, mindketten teljesen lefátyolozva, valamit sugdostak egymással. Sharifa erősen gesztikulálva közölt valamit anyjával, az többször is bólintott, majd megszólalt:
„A lányom és én úgy gondoljuk, Hogy Brigitte költözzön be Sharifához, és viselje ugyanazokat a ruhákat mint ő. Éljen ugyanúgy, tapasztalja meg azt az életet, amit kigúnyolt.”
Brigitte felpattant, de mielőtt bármit tehetett volna, az igazgatónő baljós hangon megszólalt:
„Ha most kimész, az iskolát is elhagyod, úgyhogy ülj le rögtön!
Én nagyon jó ötletnek tartom, de mit szólnak a szülők?”
Brigitte legnagyobb meglepetése a szülei reakciója volt. Mindketten helyeseltek, sőt apja kijelentette:
„Ideje egy kis alázatot tanulnod lányom.”
Végül Mahmud szólalt meg:
„Semmi akadálya, Sharifa rendelkezik elég ruhával. Jut mindkettőjüknek. A méretük is egyformának tűnik. Ha befejeztük a megbeszélést, indulhatunk is.”
„Mégis hány napig?” Kérdezte Brigitte letörve.
„Hát egészen a tanév végéig.” Mondta az igazgatónő.
„De hát most kezdődött! Még egy hete sincs!” Rázta Brigitte a fejét.
„Hát peched van! A másik lehetőség tudod mi?” Mondta az igazgatónő.
Persze, hogy tudta, de nem volt biztos benne, hogy melyik a rosszabb választás. Nézte Sharifát, illetve csak a fekete ruhákat, mert azok mindent eltakartak. Se a szeme, se a keze, semmije nem látszott. Csinos ruháit csaknem egy évig ezekre kell cserélnie, mert az iskolát nem akarta elhagyni. Erős vagyok, mindent kibírok. Mondta magának.
Felálltak, Marta kikísérte őket az irodából, és ők elindultak a kollégiumba. Sharifa kinyitotta a szobája ajtaját és mind beléptek. Brigitte, Thomas és Elke körülnéztek. Nem is szoba volt, inkább egy kis lakás. Fürdőszoba wc-vel, főzési lehetőséggel, a szobában két ággyal, szekrényekkel, egy asztal két székkel.
„Áthozzuk a dolgaidat a régi szobádból” Mondta Elke.
„Nincs rá szüksége! Van itt minden ami kell. Sőt ha Brigitte átöltözött, az ő ruháit is elvihetitek. Csak a tanszerei kellenek.” Válaszolta Thala.
Sharifa és anyja kivette a szekrényből a megfelelő ruhákat, cipőt. Aztán Sharifa kesztyűs kezével megragadta Brigitte kezét, és bevezette a fürdőszobába. Brigitte teljesen levetkőzött.
„Mindent viselned kell, amit én viselek.”
Nyújtott át Sharifa egy nagymama bugyit. Aztán egy alsóinget adtak rá, ami a térdéig ért. Fekete harisnyát húztak a lábára, aztán a szintén fekete cipőt, ami szerencsére passzolt. Fekete földig érő abaya, hijab, és végül a nikab és a kesztyű. Csak a szeme látszott ki, az is egy vékony hálón keresztül. A két szeme közt egy kis szövet kapcsolta össze a nikab alsó és felső részét. Aztán Sharifa előre hajtotta a nikab rétegeit, és Brigitte előtt elsötétült a világ. Szinte semmit sem látott. Amikor megpróbálta felemelni a rétegeket, Sharifa megfogta a kezeit:
„Szokd meg, hogy így viseled, mert te büntetésben vagy. Csak én mutathatom meg a szemeimet, én is csak ha ketten leszünk. Majd este lefekvés előtt leveheted. És most gyere! Megmutatlak a szüleidnek.”
Közben Thala összeszedte Brigitte ruháit, és betette egy nagy műanyagszatyorba.
Kimentek a többiekhez, akik csak három egyforma fekete alakot láttak.
„Brigitte! Melyik vagy te?” Kérdezte Elke.
„Itt vagyok anya” Mondta a középső fekete fátyol és előrelépett.
„Ó lányom! Remélem minden rendben lesz. Nekünk most mennünk kell! Összeszedjük a holmidat a régi szobádból. A könyveidet és füzeteidet átküldjük valakivel, a többit hazavisszük. Tanulj jól!”
És Elke megcsókolta a lánya homlokát a fátylon keresztül.
Amint Brigitte szülei elmentek (magukkal vitték a szatyrot Brigitte ruháival), Sharifa szülei is elköszöntek. A két lány beszélgetett egy ideig, pontosabban Sharifa beszélt. Brigitte csak egy dologra gondolt: de kiszúrtak velem! Nem is nagyom hallotta mit mondanak neki.
„Összeütünk valamit, és vacsorázunk.” Mondta Sharifa az új szobatársának. Aztán közösen ettek. Sharifa nem engedte meg, hogy másként egyen, mint ő. Kelletlenül beleegyezett. Furcsa volt fátyolosan enni, de belejött. Végre kibújhatott a ruhákból. Egy gyors fürdés után Sharifa átnyújtott neki egy földig érő múzeumba illő hálóinget. Sokáig forgolódott az ágyban, és irigykedve hallgatta új szobatársnője egyenletes lélegzését.
Reggel korán arra ébredt, hogy Sharifa keltegeti. Sharifa segített neki felöltözni. Odament a tükörhöz, de nem látta magát csak a fekete ruhát, azt is ködösen a fátyol miatt. Hirtelen egy másik fekete alak jelent meg mellette a tükörben. Megkülönbözhetetlenek voltak, mint két tojás. Mint két fekete tojás. Reggelizés után mentek az iskolába. Ott néhányan megpróbáltak gúnyolódni vele, hiszen nyílt titok volt mi történt, de csak annyit mondott nekik:
„Na! Ki akar még a nyomomba lépni?”
Erre gyorsan békén hagyták. Azért a háta mögött titokban varjúnak hívták.
Régi barátnői Helga és Ingrid is inkább elkerülték. Nem akartak osztozni a sorsában.
Most hogy a teljes fátylat viselte, rájött, hogy a korlátozott látás, és a vastag szövet miatti hallásromlás mennyire hátrányos egy diák számára. És ez még csak az első nap! Ki sem merte számolni, mennyi van még vissza. Sharifa ragaszkodott hozzá, hogy az órákon egymás mellett üljenek. Már mindenki úgy gondolt rájuk, mint a varjúikrek. Amikor eljött a péntek délután, elkezdte a fiókokat kihúzni, és kipakolni.
„Keresel valamit?” Kérdezte Sharifa.
„Persze. A ruháimat. Péntek van. Mindenki megy haza. Át kell öltözködnöm.” Válaszolta.
„Ejnye! Ilyen rövid az emlékezeted? Anyád hazavitte minden ruhádat.” Nevetett szobatársára.
„Akkor hogy megyek haza?”
„Így ahogy vagy!”
„Ugye viccelsz? Nem mehetek így haza! Mindenki kinevetne!” Toppantott idegesen.
„Egyáltalán nem viccelek. Van egy meglepetésem is. Megyek veled! A szüleink már meg is egyeztek. Hol a te szüleidnél, hol az enyémnél töltjük a hétvégét. És végig fátyolt fogsz viselni! Sőt van még egy meglepetésem!” Vihogott halkan kesztyűs kezét a szájához emelve.
„Nem szeretem az ilyen meglepetéseket! És miért viselnék otthon fátylat?
„Talán emlékszel még mit mondott az igazgatónő? A tanév végéig! Nem mondta, hogy szüneteket tarthatsz közben!”
„Csak az iskolában!” Emelte fel a hangját Brigitte.
„Nem! Mindig! Rákérdeztem, és így értette.” Sharifa jól szórakozott.
„Ez nem lehet igaz! És mi a másik meglepetés? Kezdek félni.”
„Mindent a maga idejében! Apád jön értünk perceken belül, a többit majd megtudod otthon.” Titokzatoskodott Sharifa. Összepakolták a holmijukat, amikor kopogtak az ajtón.
„Lányok készen vagytok? Induljunk!” Hallatszott Thomas hangja kívülről.
Brigitte kinyitotta az ajtót.
„Brigitte te vagy az?” kérdezte Thomas a fekete fátyolba burkolt felismerhetetlen lányt.
„Igen apa, én vagyok. És miért nem szóltál nekem? Miért Sharifától kell mindent megtudnom? Nekem már szavam sem lehet?” Mérgelődött csípőre tett kezekkel.
„Nem! Tényleg nem lehet! Ez is része a büntetésednek. Indulhatunk? Hol vannak a csomagok?” Nézett körül az apja.
Sharifa hozta a csomagokat. Thomas átvette tőle, és elindultak ki a kollégiumból.
Beszálltak a kocsiba, a lányok hátra, és elindultak haza. Erősen sütött be a nap az ablakon. Brigittenek nagyon melege lett vastag fekete ruhájában.
„Apa kapcsold be a klímát! Megfulladok olyan hőség van!”
„Sajnálom. Valami baj van vele már napok óta. A jövő héten viszem a szerelőhöz.”
És az út legalább fél óra, ha nem kerülünk dugóba. Gondolta Brigitte. Na ez is jól kezdődik!

2. rész

De természetesen dugóba kerültek. Több mint egy órát álltak, vagy haladtak lépésben. Brigitte legszívesebben letépte volna magáról a fátylat, de két kesztyűs kéz fogta meg a kezeit:
„Bírd ki! Nekem is ugyanolyan melegem van, mint neked!” Nyugtatgatta Sharifa
Ahogy Thomas beállt a garázsba, a két fátyolos lány is kiszállt. Elke már várta őket.
„Brigitte vezesd Sharifát a szobádba! Pakoljatok ki! Aztán gyertek a konyhába segíteni! Melyikőtök is az?” Fordult a két egyforma fekete alakhoz.
„Én vagyok az anya” És a lánya felemelte az egyik kezét. Intett a társának, hogy kövesse. Elke utánuk nézett. Ha az előbb Brigitte nem szólalt volna meg, nem ismerte volna meg a saját lányát! Brigitte kinyitotta a szobája ajtalát és látta, hogy apja egy vendégágyat is betett, így az egyébként sem túl nagy szoba még kisebbnek látszott.
„A vendégágy a tied, a te ágyad meg Sharifáé. Vigyétek a szennyest a mosókonyhába, és tegyétek be a mosógépbe! Aztán menjetek a konyhába segíteni!” Szólalt meg az apja a háta mögött. Na szépen vagyunk, még a megszokott kényelmes ágyamból is kitúrtak. Aludhatok a kis kényelmetlen ágyon. Gondolta szomorúan.
„Hartmann úr! Megjött a csomagom?” Kérdezte Sharifa.
„Igen, itt van. Hova tegyem?” Kérdezte Thomas felemelve egy méretes, de nem túl nehéz táslát. Sharifa megköszönte, és csak az ágyára mutatott..
„Miféle csomag?” Nézett oda Brigitte gyanakodva.
„Tulajdonképpen a te csomagod, de meglepetés!” Titokzatoskodott Sharifa.
Brigitte bosszankodott. Ez már mindig így lesz?
A konyhában már várt rájuk Elke. Mindkét lányt befogta a vacsora elkészítésébe, így hamar elkészültek. Elke szólt a férjének. Mindenki meglepetésére Sharifa megfogta Brigitte kezét, aki szintén asztalhoz akart ülni.
„Mi majd utánuk eszünk!” Figyelmeztette.
„De miért? Éhes vagyok!” Reklamált Brigitte.
„Tényleg. Miért nem ültök le ti is?” Kérdezte Elke.
„Szabály! Mi lányok csak a férfiak után ehetünk!”
„És én talán férfi vagyok?” Érdeklődött az asszony.
„Most annak számítasz, de ha Hartmann úr befejezte, és kiment, megvárhatsz minket, és végignézheted hogyan eszünk a teljes fátyolban. Brigitte már nagyon ügyesen csinálja. Igazi profi.” Mondta Sharifa.
Brigitte egyszerre volt bosszús, és elégedett a dicséret miatt. Elke nem hitt a fülének.
„Fátyolban esztek? Brigitte is?”
„Természetesen. Már az első nap óta. Pont úgy ahogy én is enni szoktam. És még egyszer sem koszolta össze magát.” Bólintott Sharifa.
Thomas közben végzett, megköszönte a vacsorát, és kiment. A két lány asztalhoz ült, és enni kezdett. Elke döbbenten nézte őket, ahogy fátylukat kissé megemelve, kesztyűs kezükkel egymással szemben ettek. Egyikükből sem látott semmit. Hol az egyiket., hol a másikat nézte, és semmi különbséget nem látott közöttük. Ő is hallotta a varjúikrek kifejezést, amikor a lánya után érdeklődött az igazgatónőnél. Most be kellett látnia, igaz. Tényleg úgy néznek ki. A lányok befejezték az evést, elrakodtak, és elmosogattak. Elke csak ült, és nézte őket. Minden ellenérzése ellenére belátta, hogy vannak előnyei is ennek az új helyzetnek. Sharifa valósággal uralkodik a lánya fölött, ugyanakkor barátnőként is viselkedik. Befolyásolja őt, de jó irányba. Brigittének korábban eszébe sem jutott volna segíteni, csak átment volna a szobájába. Megköszönte a lányoknak a segítséget. Átmentek a nappaliba, ahol Thomas már várta őket. Elkezdtek beszélgetni. Thomas és Elke a lányukat kérdezgette, hogy érzi magát, milyen az élete a fátyol alatt, összebékültek-e Sharifával ezalatt a három nap alatt. Brigitte elmondta, hogy első nap legszívesebb letépte volna magáról, és hogy milyen meleg, meg mennyire rosszul lát benne. Az igazgatónő állandóan ellenőrzi, betartja-e a megállapodást. Sharifa néha kemény vele, de inkább segítőkész. Első nap ő öltöztette, a másodikon segített öltözni neki, ma már egyedül öltözött. Jó viszonyt alakítottak ki egymással, majdnem barátok. Közösen főznek a kis konyhában, együtt tanulnak, Sharifa egyáltalán nem haragszik rá, és lassan összeszoktak.
„De ha annyira érdekel milyen a fátyol alatt élni, miért nem próbálod ki te magad? Sharifa szívesen belebújtatna egybe! Nem igaz?” Fordult társnőjéhez.
„Miért ne? Első kézből kapna választ a kérdéseire.”.Bólintott Sharifa.
A két lány győzködte, de Elke csak a fejét rázta. Segítséget kérve a férjére nézett, aki meglepetésére egyetértett a lányokkal.
„Miért is ne? Nemsokára úgyis megyünk lefeküdni, addig kipróbálhatod.” Mosolygott a férje.
A lányok nevetve átvonszolták magukkal Brigitte szobályába. Ott levetőztették, csak a fehérneműt és a cipőjét hagyták rajta. Ráadták a legnagyobb abayát, ami kicsit, de nem feltűnően rövidnek bizonyult. Sharifa feje köré tekerte a hijabot, és felkötötte a nikabot. Brigitte a kesztyűket húzta a kezeire. Most már értette, hogy mit értett a lánya azon, hogy meleg, és hogy nehéz látni benne. Ahogy pislogott, a szempillája elérte a szeme előtti kis hálót, és ez is erősen zavarta. Sharifa az arca elé húzta a nikab rétegeit, és minden szürkévé vált előtte. Visszakísérték a nappaliba, ahol Thomas elégedett volt vele.
„Nagyszerűen nézel ki drágám! Igazán szexi az új ruhád!” Azzal nevetve átölelte a feleségét.
„Szexi? Nem is látsz engem! Hogy mondhatod, hogy szexi vagyok?” Zsörtölődött az asszony.
Még beszélgettek egy ideig aztán Elke így szólt:
„Lányok ideje fürödni és lefeküdni! Ha végeztetek mi is megyünk. Csak egy fürdőszobánk van.” Fordult a fekete fátyolhoz akit Sharifának gondolt.
„Ez én vagyok anya, és én tudom. Sharifa a másik” Vihogott Brigitte.
Elsőnek Sharifa foglalta el a fürdőszobát, és Brigitte legnagyobb meglepetésére, az ő legszebb pizsamájában jött ki.
„Ez azért már túlzás!” Méltatlankodott Brigitte.
„Miért? Neked valami különlegeset szántam ma éjszakára, így erre nem lesz szükséged! De tudod mit? Ha nem tetszik, visszaadom a pizsamádat, és én viselem a meglepetést. Szeretném, ha tényleg barátokká válnánk! De előbb fürödj le, addig én kicsomagolom.” Titokzatoskodott ismét.
Brigitte fürdés után felvette a fürdőköpenyét, és szólt a szüleinek, hogy szabad a fürdőszoba. Meglepődött, hogy anyja még mindig a fátylat viselte. Az apja ölében ült, aki szorosan magához ölelte. Amikor belépett a szobájába, az ágyán valami furcsa fehér dolgot látott.
„Ez a hálófátyol. Na mit szólsz hozzá? Ma este ebben alszol, de ha akarod, én bújok bele.” Nevetett rá szobatársa, és lassan felöltöztette.
Brigitte most tetőtől-talpig fehérben volt. A tükörben nézte magát, és fehér kesztyűs kezeivel végigsimított új hálóruháján. Mint egy mennyasszony, vagy inkább egy múmia, gondolta. Magának is nehezen vallotta be, de tetszett neki. Bár Sharifa meglepetést akart okozni neki, de valami ilyesmire számított.
„Hogy tetszik? Benne maradsz, vagy cserélünk? Tartsd magadon! Szerintem jól áll!” Évődött vele Sharifa.
„Rendben. Jó éjt és köszönöm!” Jött a válasz a fehér múmiától.
„Jó éjt drága barátnőm! És aludj jól” Csókolta meg a fátylon keresztül Sharifa.

3.rész

Amikor Brigitte reggel felébredt, a szeme előtt volt valami, amitől alig látott. Felnyögött, de aztán eszébe jutott hol is van, és mit visel. Sharifa hangját hallotta:
“Jó reggelt! Hogy aludtál?” kérdezte a hálótársa.
„Köszönöm Jól!
A fürdőszoba szerencsére szabad volt. Fürdés után átöltözött, Belenézett a tükörbe. A fekete fátyol úgy állt rajta, ahogy kell. Sharifa is átöltözött, és mentek reggelizni. Thomas már végzett, így nyugodtan nekiállhattak. Elke nézte megint, ahogy a két fátyolos lány eszik. Az éjszakára gondolt. Régen volt ilyen jó a szex.
“Na milyen volt a fátyol?” kérdezte a lánya. Ő csak elpirult. A két lány egymás felé fordult, és vihogtak. Elke úgy érezte magát, mint egy úri dáma. A két lány minden házimunkát megcsinált. Hol itt, hol ott bukkantak fel, kitakarítottak, rendet raktak, fekete fátyluk szinte lobogott utánuk. Megfőzték az ebédet is. Sharifa arab ételt készített, Brigitte volt a kuktája. Thomas szerint nagyon finom volt, meg is köszönte. A lányok örültek. Miután a szülők végeztek, a lányok is ettek. Aztán mosogattak, és kimentek az udvarra beszélgetni. Elke csak nézte, amint a két fekete alak összehajol, egymás fülébe suttognak és vihognak. Mint két igazi tinédzser barátnő. Vacsora után a lányok rendbe tették a konyhát, és elköszöntek. Amint Brigitte szobájába értek, Sharifa elővette a hálófátyolt.
“Mi legyen? Én bújjak bele, vagy tetszett annyira, hogy ismét te alszol benne?”
“Szeretnék ismét benne aludni!”
„Ahogy akarod!” Mosolygott Sharifa.
Brigitte lefürdött, és hagyta, hogy barátnője belebújtassa a hálófátyolba.
“Jó éjt múmia!” Mondta nevetve.
“Neked is” Jött a tompa válasz a múmiától. Igazán jól érezte magát benne.
Másnap a házimunka mellett sokat tanultak is. Elke nézte, ahogy a két lány egymást segíti a hétfőre felkészülésben. Nagyon elégedett volt. Úgy látszik az ötlet, hogy együtt éljenek fényesen bevált. Délután Thomas visszavitte őket a kollégiumba.
A következő hét esemény nélkül telt el. Brigitte mindig a fehér fátyolban aludt. Nappal meg a fekete fátyolban sétált, vagy ült az órán Sharifa mellet, akivel egyre mélyebb barátságot alakítottak ki. Péntek délután megjött Sharifa apja. Kiviték a csomagjaikat az autóhoz, amiben már ott várta őket Thala. Az út nem volt hosszú. A kocsi utasterét egy elválasztófal két részre osztotta, így a három fátylas nő végig beszélgethetett. Thala mindenre kíváncsi volt és elégedetten hallotta, hogy mennyire összebarátkoztak.
„Örülök neki, hogy ilyen ilyen jól érzitek magatokat együtt, és hogy mindenben segítitek egymást. Beszéltem a szüleiddel Brigitte és mind egyetértünk abban, hogy jó ötlet volt, hogy együtt lakjatok.” Mondta Thala és megfogta Brigitte kezeit.
Amikor odaértek, Mahmud kiszállt, bement a házba. A három fátylas nő követte a csomagokkal. Sharifa megmutatta a szobáját. Szép nagy szoba, elegánsan berendezve, egy hatalmas ággyal. Tulajdonképpen az egész emelet az övé volt. A hálószobán kívül egy fürdőszoba yakuzzival, Toalett bidével, és külön tanulószoba. Látszott mindenen, hogy nem szegény ember tulajdona. Lementek a földszintre és látták, hogy Thala épp súg valamit a férje fülébe. Az elmosolyodott és bólintott:
“Természetesen, semmi akadálya. Addig készüljetek a vacsorához.”
A vacsoránál előbb Mahmud evett, aztán a három nő is asztalhoz ülhetett, és szokásaiknak megfelelően fátyolban ettek. Thala kérdezgette Brigittét nehéz volt-e megszokni a fátylat.
“Először nagyon rossz volt. Úgy éreztem megsülök benne, és nem kapok levegőt, de már megszoktam. Nem furcsa?” Válaszolta, miközben elmosogattak, és rendet raktak.
Mahmud nézett be hozzájuk, de nem szólt egy szót sem, csak bólintott, és távozott.
“Arra gondoltunk a férjemmel, hogy amíg velünk vagy, addig élj úgy, ahogy egy rendes muzulmán lány él. Imádkozz velünk! Persze nem kötelező, csak ha beleegyezel.” Mondta Thala.
„Nem tudom hogy kell!” Rázta a fejét Brigitte.
„Az nem akadály! Megtanítjuk neked, és kapsz egy imaszőnyeget. Mit szólsz?” Érdeklődött Sharifa.
„Nem bánom, bár az iskolában nem láttalak imádkozni!”
„Ezt apának ne mondd! Ott én alkalmazkodtam hozzád, és csak magamban imádkoztam. Itthon azonban rendesen megtartjuk a napi ötszörös imádkozást.”
„Rendben, itt meg én fogok alkalmazkodni tehozzád.” Bólintott Brigitte.
Válaszul Thala magához ölelte a két lányt. Az imádkozás nem jelentett problémát, bár reggel nehezen ébredt a reggeli imához. Mindhárman a fehér hálófátyolban imádkoztak.
“Hogy aludtál?” Kérdezte utána Sharifa.
„Köszönöm jól, de még aludtam volna!”
„Majd hozzászoksz! Holnap már könnyebb lesz meglátod!”
Aztán lefürdtek, és felöltöztek. Mahmud már elment, ma is sok dolga akadt. A három nő együtt reggelizett, aztán kitakarították az egész házat. Elkészítették az ebédet, megvárták amíg Mahmud végez aztán ők is ettek. Brigitta beleszokott egy muzulmán lány életébe. Együtt imádkoztak, ettek, végezték a házimunkákat. A fátylat meg úgyis viselte már.
A hétvége hamar eltelt. Aztán visszamentek a kollégiumba, és hétfőn megint kezdődött az iskola.

4.rész

Az idő gyorsan haladt. . Az őszi szünetben Sharifáknál voltak. Ott az ő életvitelüknek megfelelően éltek. Brigitte együtt imádkozott a többiekkel, szabadidejükben a három nő egymást felváltva a koránt olvasta. A téli szünetet Brigitte szüleivel töltötték. A karácsonyt is együtt ünnepelték. Megkérdezték Sharifát van-e ellenvetése.
„Miért lenne? Én e pár napban együtt élek veletek, és alkalmazkodom hozzátok. Sőt hoztam ajándékot is!” Válaszolta nevetve.
A szokásos karácsonyi sütés-főzést hárman csinálták. Karácsony este mindenki megajándékozta a többieket. Sharifa ajándéka ez volt:
„A tavaszi szünetre haza megyünk AAK-ba. Apám engedélyével meghívom az egész családot. A költségekre ne legyen gondotok. Mindent apám áll. A szükséges papírokat is elintézi. Elke és Brigitte, nektek végig fátyolt kell viselnetek, otthon is! Beleegyeztek?”
„Természetesen! Én is kipróbáltam, a lányom meg most is állandóan viseli. Nem hinném, hogy bármi probléma lenne. Kivéve, hogy a repüléskor Brigittének sem kellene viselnie, mert az ő útlevelével nem összeegyeztethető. És köszönjük szépen! DE mi az az AAK?” Mondta Elke.
„AAK = Afrikai Arab Kalifátus. Az otthonunk. Az utazás idejére az igazgatónő felmentést adott a büntetésből. Már le is beszéltem vele.” Bólintott Sharifa.
Karácsony után Elke úgy érezte magát, mint egy szállodában. Minden házimunkát a lányok csináltak. Neki legfeljebb irányítani kellett őket, de legtöbbször még azt sem. Sajnálta, hogy a szünet véget ért, és a lányoknak vissza kellett menniük.
Amikor a tavaszi szünet közeledett, Sharifa apja felhívta Thomast, és megbeszélte vele a részleteket.
Eljött az indulás napja. Brigitte egyik divatos ruhájába öltözött, és igen ideges volt.
„Mi a baj lányom félsz az utazástól?” Kérdezte Elke.
„Nem, csak megszoktam, hogy mindig fátylat viselek, és meztelennek érzem magam nélküle. Mindenki engem fog bámulni!”
„Nem fog rád bámulni senki! Te német lány vagy, és természetes hogy szép ruhát viselsz!”
„De mégis anya! Nem kéne visszavennem a fátylat?”
„ Nem! Hogyan magyaráznád meg a repülőtéren? Vita lezárva!” Mondta most már mérgesen.
Bárcsak máris ott lennénk és visszavehetném a fátylamat. Gondolta Brigitte.
Egy nagy kocsi állt meg a házuk előtt. Mahmud szállt ki belőle. Berakták a csomagokat és beszálltak. Thomas előre Mahmud mellé, a nők hátraültek, ahol már Sharifa és Thala várták őket teljes fátyolban. Ahogy a reptéren intézték a belépéshez a papírokat, Brigitte vörös arccal bizonytalanul toporgott. Sharifa próbálta nyugtatgatni, kevés sikerrel.
„Mindenki engem néz!” Suttogta.
„Rémeket látsz! De most már indulj, mert lekésünk!” Suttogta vissza a barátnője.
A repülés rendben lezajlott. Brigitte is kezdte megszokni a fátyol nélküli utazást. Sharifa mellett ült természetesen, és mindannyian az első osztályon. Leszállás után Thala és Sharifa behívták Elkét és Brigittét a reptéri mosdóba. Ott levetkőztek, és Thala meg Sharfa fátyolba öltöztette Elkét. Végre Brigitte is felvehette a fátylát. A nagy tükörben négy egyforma fekete fátyolba öltözött nő tekintett vissza rájuk.
„Tulajdonképpen így jobban érzem magam. És te anya? Hogy vagy?” Kérdezte Brigitte a fátyla mögül.
„Borzasztóan! Meggyulladok olyan meleg!” Hallatszott Elke hangja.
„Lesz ez rosszabb is, ha kimegyünk a szabadba, és ránk süt a nap. De a kocsiban meg otthon van klíma.” Vigasztalta Thala. Elke csak sóhajtott. Az út a kocsiig nem volt több pár percnél, de legalább egy órának tűnt. Végre odaértek Mahmudék házához. Thala megmutatta Elkének és Bigittének a házat. Szép nagy ház volt. Külön lakrész a férfiaknak, ahova a nők csak engedéllyel léphettek be, külön helyiségekkel a nőknek. Imaszoba, ahol együtt szoktak imádkozni. Thala megmutatta a vendégszobát, ahol Elke és Thomas fog lakni.
„Amikor együtt vagyunk, mindig viseld a fátylat! Ha magatok vagytok leveheted, de én javaslom, hogy akkor is viseld. A szekrényben találsz ruhákat és fátylakat. És hálófátyolt, amit saját belátásod szerint felvehetsz éjszakára. Próbáld ki legalább! Most megyek a konyhába, szólok, ha kész a vacsora. Gyertek lányok segíteni!” Mondta Thala, és elindult kifelé.
„És én? Én hol fogok lakni? Kérdezte Brigitte.
„Te drága barátnőm velem fogsz lakni, az én szobámban! Gyere megmutatom! Aztán szaladunk anyának segíteni.” Fogta meg Brigitta kesztyűs kezét Sharifa, és kifutottak a szobából. Elke csak nézett utánuk, majd a férjéhez fordult:
„Másra számítottam, de remélem jól fogjuk érezni magunkat.” Azzal felemelte a kezét, hogy levegye a fátylát. Thomas megfogta a kezét:
„Hagyd csak magadon! Remekül nézel ki benne!” És szájon csókolta a fátylon keresztül.
„Igazán? Na ne mond! Estére kitaláltam egy programot! Találd ki micsodát!” Évődött nevetve, kesztyűs kezeivel a férjét átkarolva.
„Nem tudom mire gondolsz!” Vigyorgott rá a férfi. Magához szorította és ismét megcsókolta. Tíz perc múlva kopogtak az ajtón. Thala szólt, hogy kész a vacsora.
„A férfiak esznek először, mi majd utánuk. Ez a szabály. Elke, ha akarsz segíteni, akkor gyere velem! Rendes körülmények között egyedül szolgálok fel, de most arra gondoltam, hogy én az én férjemnek, te meg a te férjednek szolgálnál fel. Mit szólsz hozzá?”
„Rendben van, bár ez teljesen szokatlan számomra.”
„Majd segítek ha kell, de elég ha engem figyelsz és utánozol. És ne szólj semmit! Ne zavarjuk fecsegéssel az urakat.”
Bementek az étkezőbe és letérdeltek az alacsony asztalhoz, mindegyikük a saját férje elé. Mahmud fel sem nézett, de Thomas szemmel láthatóan élvezte. Amikor a férfiak végeztek, és távoztak az asztaltól, Thala behívta a lányokat.
„Elke már láttad, hogy esznek a lányok fátyolban, most mindannyian így fogunk enni. Vacsora után imádkozni fogunk. Megnézheted hogyan.”
Végül egész könnyen ment. Evés közben beszélgettek. Thala a holnapi napról beszélt, és programokat látnivalókat sorolt fel. Aztán leszedték az asztalt, és átmentek az imaszobába. Mahmud már várta őket. Mindenkinek kikészítették az imaszőnyeget, neki is. De ő persze csak nézte, ahogy a többiek elkezdtek imádkozni, legnagyobb meglepetésére Brigitte is. Megdöbbenve nézte, hogy Mahmud mögötte a három fátylas nővel arabul imádkozik. Nem is tudta, hogy a lánya megtanult arabul! Vajon titokban át is tért a muzulmán hitre? Meg is kérdezte ima után.
„Nem anya! Nem lettem muzulmán. Tudod, amikor Sharifáéknál töltöttem a hétvégéket, vagy az őszi szünetet, együtt imádkoztam velük, követve az ő szokásaikat. Most is azt teszem. Holnap te is kipróbálhatod, de figyelmeztetlek, korán kell kelned! És nem baj, ha nem csinálod szabályosan, a szándék is elég. Az elmúlt több mint fél év elég volt, hogy megtanuljam a nyelvet. Az utóbbi hétvégéken csak arabul beszéltünk náluk. Nagyon boldogok voltak miatta, én meg örültem, hogy boldoggá tettem őket.”
Thala megmutatta, hol tudnak lefürödni. Először Elkét kérte meg, aztán amikor Thomas is ment, így szólt Elkéhez:
„Meglepjük a férjedet egy kicsit!” Azzal beöltöztette a hálófátyolba, és a tükör elé állította. Elke szkeptikusan nézte magát a fehér fátyolban, a kis fehér hálótól a szeme sem látszott:
„Gondolod hogy tetszik majd neki?”
„Biztosan! Már jön is! Remélem boldog éjszakád lesz!” És elköszönt.
Thomas körbejárta a feleségét, és úgy érezte levegőt sem kap.
„Wow! Ez elképesztő! Drágám! Azt hiszem mégis csak tudom, milyen programra gondoltál!” És odalépett hozzá.
Brigitte nézegette magát a tükörben. Mellette megjelent egy ugyanolyan fehér fátyolos nő.
„Gyere ideje lefeküdni! Reggel idejében kelni kell!” Emlékeztette Sharifa.
„Mi a véleményed uram?” Kérdezte Thala a férjét.
„Azt hiszem jó ötlet volt meghívni őket. Asszony ezt jól kigondoltad! Szerintem a barátság új szintre emelkedik, és nem csak a lányok között!” Bólintott Mahmud.
Másnap reggel a lányok bekopogtak, és hívták Elkét imádkozni. Elke és Thomas kijött és mentek az imaszobába. Most már Elke és Thomas is odatérdelt egy-egy imaszőnyegre és próbálták őket utánozni. Thala utána odament Elkéhez és megölelte:
„Köszönjük! Te jó asszony vagy! És milyen volt az éjszakád?” Kérdezte huncut hangon. A lányok halkan vihogtak. Elke mélyen elpirult, és örült, hogy fátyolban van és nem látszik rajta. Thomas nem volt ilyen szerencsés, rajta látszott, ahogy elvörösödik. Mahmud megköszönte nekik, hogy részt vettek az imádkozáson és mosolygott, mert tudta, mi a pirulás oka.
„Ugye milyen szexiek az asszonyok a fátylaikban?” Suttogta Thomas fülébe, mire az, ha lehet még mélyebben elvörösödött, és bólintott. E naptól kezdve mindig együtt imádkoztak, Mahmudék legnagyobb örömére. Az étkezések is a helyi szokás szerint történtek. Thomas boldog volt hogy a felesége kiszolgálja őt. Elke minden éjjel megkapta férjét, úgy érezte magát, mint a nászútjukon. Mahmud és Thala minden nap más nevezetességet mutatott nekik. Múzeumokat, mecseteket, és más csodás dolgokat láttak, amiket saját keresetükből sohasem láthattak volna. Utolsó nap meglepetésükre Mahmud kéréssel állt elő:
„Szeretném ha megismernétek Sharifa vőlegényét, és a családját. Rendes emberek és ők is szeretnének megismerni benneteket. Feleségem elmesélt mindent Ali anyjának, ő a vőlegény, és nagyon kíváncsiak rátok.”
„Ha kívánod, nagyon szívesen megismerkedünk velük, de nem túl fiatal a lányod az esküvőhöz?” Kérdezte Thomas.
„Nálunk így szokás. Sőt tulajdonképpen már évek óta házas lehetne, csak az érettségire várunk. Ali, a vőlegény is szeretné, ha Sharifa elvégezné az iskolát. Gazdag család, rendes konzervatív emberek.” Mondta Mahmud a telefonjával babrálva.
„Mindjárt át is jönnek, már várták az sms-emet. Itt laknak két házzal arrébb.”
Valóban, pár perc múlva meg is jöttek. Ali és az apja Omár, átmentek Thomassal és Mahmuddal a férfi lakrészbe, Ők meg bekísérték a kér fátyolos nőt a női lakrész fogadótermébe.
„A nevem Hassina, én vagyok Ali nagymamája. Mellettem áll Ali Sahar anyja.” Mondta az egyik fátyolos alak, aki a mozgása miatt a idősebbnek látszott. Ali anyja arcát felfedve odament Brigittéhez és így szólt:
„Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek drága leendő menyem! Kérlek engedd meg, hogy megnézzem az arcodat!” És mielőtt a meglepett Brigitte bármit csinálhatott volna, felemelte arcáról a fátylat.
„Bocsánat! Te biztosan Brigitte vagy!” mondta meglátva Brigittét.
„Igen ő a barátnőm Brigitte!” mondta nevetve Sharifa, megmutatva arcát.
Mindenki elnevette magát. Sahar nagyon zavarba jött, és ismét eltakarta az arcát, ne lássák a többiek, hogy szégyenében elpirult.
„Bocsánat eltévesztettem, de kitudja? Lehet még Brigitte is a menyem!” Mondta Sahar zavartan.
Rövid ideig mindenki megmutatta az arcát a többieknek. Aztán beszélgetni kezdtek A fő téma persze a közelgő esküvő volt, de Ali rokonait nagyon érdekelte Elke, és elsősorban Brigitte véleménye a fátyol alatti életről. Sok mindent tudtak, mert Thala elmesélte nekik, de Brigitte sok újdonságot mesélt nekik, többek közt azt is, milyen nehezére esett az utazás idejére levenni a már megszokott fátylat, és milyen megnyugtató volt ismét belebújni.
„Nehéz lesz újra visszaszokni, az érettségi már nincs messze, de utána még kell egy kis idő, amíg újra megszokom a fátyol nélküli életet. Nem szörnyű?” Fogta meg mindkét kesztyűs kezével fátylas fejét.
„Na látod! Ha a menyem lennél nem lenne ilyen gondod! Életed végéig viselhetnéd!” Mondta Sahar, de csak félig viccesen. Közben titokban arra gondolt, mi lenne, ha a fia ezt a lányt is feleségül venné? Kettős esküvő! Milyen jó lenne! Milyen irigyek lennének a szomszédok!
„Hohó! El ne lopd a más vőlegényét!” Tette csípőre a kezét Sharifa és Brigitte elé lépett nevetve.
„Ó nem rontjuk el a házasságotokat ne félj! De második feleségnek tökéletes lenne! És ahogy a fiamat ismerem rögtön elfogadná.” Folytatta Sahar egyre jobban beleélve magát.
„Így már elfogadnám, sőt tökéletes lenne! Két barátnő egyszerre menne férjhez ugyan ahhoz a férfihoz, és életük végéig közösen élnének! Kitűnő ötlet!” Nevetett Sharifa, de nem viccelt, arra gondolt tényleg milyen jó lenne.
„Nem adom a lányomat! Ő még túl fiatal!” Mondta Elke viccesen.
„Engem meg sem kérdez senki?” Kérdezte Brigitte.
„Nem!” Válaszolták neki egyszerre, erre aztán kitört a nevetés.
Aztán a vendégek elköszöntek. Ali búcsúzóul odajött a lányokhoz, rájuk mosolygott, és meghajolt. Brigitte szeme megakadt rajta. Milyen csinos fiú, és milyen elbűvölő a mosolya. Másnap mentek vissza. A repülőtéri mosdóban Elke vegyes érzelmek között megszabadult a fátyoltól. Kényelmetlen és meleg, gondolta magában, de annyira felizgatta Thomast. Jó lenne otthonra. Kettő is, egy fekete, meg egy fehér. Valahányszor egy kis szerelemre volna szükségem, csak belebújnék egyikbe, és máris menne minden a maga útján, gondolta ábrándozva.
Aztán Brigittével kellett veszekedni, mert nem akarta levenni a fátylát. Megint azzal a szöveggel jött, hogy fél meztelenül emberek közé menni. Végül anyja megfenyegette, hogy a barátnője előtt fogja megpofozni. Lassan kelletlenül visszaöltözött. Thala egy csomagot adott át Elkének:
„Egy kis búcsúajándék. Tettem bele neked egy fekete, és egy fehér szettet. Kedves barátnőm!” És kesztyűs kezeivel megszorította Elke kezeit.
„Nagyon köszönöm drága barátnöm! Gondolatolvasó vagy! ” Súgta Thala fülébe.
A repülés közben Brigitte végig kifelé bámult az ablakon. Még Sharifával is alig beszélt. Amikor a repülőtérre értek beszaladt a mosdóba, és fekete fátylában jött vissza.
„Brigitte nem bírtad volna ki hazáig? És honnan van a fátyol?” Kérdezte Elke.
„Nem! Jobb ez így! Most senki sem lát engem! A fátyol meg Sharifáéktól van. Elkértem, és odaadták.” Válaszolta Brigitte.
Aztán megfogta kesztyűs kezével Sharifa kesztyűs kezét, és intett hogy indulhatnak. Otthon csak annyi időt töltöttek, hogy összeszedjék, amit a kollégiumba visznek, és már indultak is.

5.rész

Az iskolában aztán neki kellett állni tanulni. Egy hónap múlva mindketten sikeres érettségit tettek. Az igazgatónő nekik külön is gratulált, megengedve Brigittának, hogy levegye a fátylat.
„Lejárt a büntetésed. El kell ismernem, jól viselted magad. Semmi panasz nem volt rád. Leveheted a varjúruhát!” Mondta mosolyogva.
„Köszönöm, de inkább megtartom az érettségi bankett idejéig. Az csak egy hét.” Válaszolta.
Úgy tűnik nem várt következménye lett a büntetésnek. Csóválta a vejét az igazgatónő.
A banketten a varjúikrek szinte csak egymással beszélgettek. A többiek csak mosolyogtak. Sharifa győzködte Brigittét, hogy menjen ő is férjhez Alihoz:
„Egy esküvő, két mennyasszonnyal! Igazi ritkaság! Nagyon jó lenne! Mindig együtt lehetnénk! És láttam ám, tetszik neked!”
„Anyának igaza van! Még nem vagyok felkészülve a házasságra!”
„Akkor legalább gyere el az esküvőre! Úgy szeretném, ha ott lennél! A legjobb barátom vagy! Légyszí! Ne hagyd, hogy könyörögjek!” Ragadta meg barátnője kesztyűs kezeit.
„Nem bánom. Mikor lesz az esküvő?”
„A jövő héten, de már holnap indulni kellene, hogy minden előkészület megtörténhessen!” Mondta boldogan Sharifa, elhallgatva az igazságot.
„Holnap? És a szüleim?” Hitetlenkedett fátylas fejét rázva Brigitte.
„Felhívjuk őket telefonon! Őket is meghívjuk, de rád szükségem van!”
Elköszöntek a volt osztálytársaktól, akik sok boldogságot kívántak Sharifának. Aztán az „ikrek” beszálltak Mahmud kocsijába, menet közben Mahmud telefonált Thomasnak. Hosszan beszéltek. Amikor megérkeztek Sharifáékhoz így szólt Brigittehez:
„Minden rendben van. Apád beleegyezett, hogy velünk gyere. És most lefekvés, mert reggel korán indulunk!”
Két fekete alak titokban összehajolt, és suttogni kezdtek:
„Na lányom! Sikerült?” Kérdezte Thala.
„Félig anya! Férjhez menni nem akar, de eljön. A többi már a mi dolgunk! Kell nekem! Nem akarom elveszíteni! Soha ilyen barátnőm nem volt!”
“Ne félj! Mindent elintéztem!”
Másnap reggeli után Brigitte küldött egy sms-t anyjának, aki csak annyit válaszolt: Vigyázz magadra! Brigitte észrevette, hogy nem a szokásos úton mennek.
„Nem a repülőtérre megyünk? És nem kellene átöltöznöm?”
„Magángéppel megyünk, és jöhetsz fátyolban, így úgyis kényelmesebb neked nem?” Mondta Sharifa.
„Az igaz, de minden olyan gyorsan történik. Valami rossz érzésem van.” Nézett barátnője fekete alakjára Brigitte.
„Rémeket látsz lányom! Megérkeztünk, beszállás!” Mondta Thala.
Egy kis magán jet mellett álltak. Éppen elfértek benne a csomagokkal. Thala, Sharifa, Brigitte fátyolban hátul, Mahmud előre a pilóta mellé.
Fáradtan érkeztek Mahmudék házához. Brigitte meglepetésére Ali anyja és nagyanyja is ott volt. Meg egy szakállas férfi, akit most látott először.
„Szervusz Sharifa édes lányom!” Lépett oda Sahar Brigittehez.
„Brigitte vagyok! A másik Sharifa!” Nevetett Brigitte.
„Végül is majdnem mindegy!” Legyintett Sahar. Brigitte nem értette, és ismét elfogta valami bizonytalan érzés.
„Nem akarod megnézni a menyasszonyi ruhámat? Kérdezte Sharifa, titokban ránézve a Birigitte mögött álló két fekete fátylas nőre, akik intettek, hogy mindent elintézek.
„Miért ne! Nagyon szívesen!” Mondta, mire mind a négyen átkísérték a szomszéd szobába. Meglátta a ruhát. Gyönyörű fehér ruha sok díszítéssel, fodrokkal, gyöngyökkel, mindent eltakaró fátyollal.
„Rajta próbáld fel!” Bíztatták a nők. Brigitte ráállt. Levetkőztették, és legnagyobb meglepetésére egy pelenkát rögzítettek rá, arra meg egy gumibugyit húztak.
„Biztosan szükség van erre?”
„A ruha része! Sokáig kell viselni, és közben nem tudsz kimenni!” Mondták neki.
„De erre semmi szükség! Pár perc az egész!” Tiltakozott.
„Mindent vagy semmit! Vedd fel a teljes szettet!” Unszolták, és elkezdték beöltöztetni. Brigitte hagyta, hogy végezzék a dolgukat. Nézte magát a súlyos, de rendkívül szép ruhában.
„És most a fátylat! Megcsináltátok?” Hallotta a háta mögül Thala hangját.
„Persze! Ahogy megbeszéltük!” Válaszolta Sahar. Brigitte látta a tükörben, hogy a fehér nikabot a fejére rögzítik, és az arca elé húzzák, szinte a teljes látását elvéve. Hallotta, hogy Sharifa a fülébe súgja:
„Nagyon jól nézel ki benne! Te vagy a legszebb menyasszony!” A többiek helyeseltek, aztán Sharifa, és Thala kiment. Brigitte éppen meg akarta kérni Sahart és Hassinát, hogy vetkőztessék le, amikor érezte, hogy a fátylon keresztül beszívott levegőnek milyen különös szaga van. Megtántorodott, de egy széket toltak alá, és ráültették. Próbálta levenni a fátyolt, de nem tudta megemelni a kezét. Elkábítottak valamivel. Jött rá rémülten. De miért? Látta, hogy bejön az ismeretlen szakállas férfi.
„Imám Golan vagyok. Azért jöttem, hogy tedd le a sahadát, és miután muzulmánná váltál, hozzá adjalak a vőlegényedhez!” Mondta a férfi, majd elkezdte a szertartást Brigitte hiába próbált ellenállni, nem tudott. Mondta és csinálta, amire az imám kérte.
„Most már muzulmán vagy! Ezentúl a neved Bire! A próféta kísérje minden lépésed lányom!” Brigitte/Bire félig öntudatlanul bólintott. Az imám intett a két fekete fátylas nőnek. Azok a hóna alá nyúltak, felsegítették a székről, és kikísérték a kocsihoz. A kocsiban egy másik menyasszony is ült, ugyanolyan ruhában, mint ő.
„Sharifa! Miért tetted ezt velem? Miért kényszerítesz erre a házasságra?” Suttogta a drog miatt alig hallhatóan.
„Ne fogd fel tragikusan! Szeretném, ha továbbra is barátok lennénk! És most már feleségtársak is leszünk! És valld be! Szívesen viselsz fátylat! Most már életed végéig viselheted! És tetszik neked Ali! Láttam ám, hogy bámulod! A szüleid miatt se aggódj! Pár nap és itt lesznek. Találkozhatsz velük. És talán hosszú ideig maradnak. Tőlük függ!”
Bekísérték őket a mecsetbe, és végigmentek az asszonyok oldalán az első sorba és leültek. Minden nő fekete fátyolba öltözve ült a kis párnákon. Mind egyformák voltak. Mellette ült Thala, Sahar, és Hassina, fekete fátylaikban. Másik oldalán Sharifa. A túloldalt a férfiak, élükön Ali, Omar, és Mahmud. Nem is emlékezett a szertartásra. A szertartás után Aliék házába mentek.
Az új férj odajött és megölelte új feleségeit.
„Drága feleségeim! Ez életem legszebb napja! Sharifa és Bire! A próféta szakállára esküszöm, azon leszek, hogy életeteket boldoggá tegyem. Soha semmilyen különbséget nem teszek köztetek. És te Bire! Bár második feleségem vagy, semmi hátrányt nem fogsz szenvedni! Ne félj attól, hogy erőszakkal közeledek hozzád! Meg fogsz szeretni! Tudom első pillanattól kedveltél. Megteszem amit csak tudok, hogy ezt a szimpátiát szerelemmé, vagy legalább szeretetté változtassam!” Mondta Ali és bevezette a boldog Sharifát a hálószobába.
Brigitte/Bire csak ült. Érezte a drog lassan elveszíti a hatását. Kétségek gyötörték. Mi lesz vele? Mi van a szüleivel? Vissza lehet-e ezt csinálni? Akarja-e visszacsinálni? Az asztalon egy laptopon látta videón a saharát, az esküvőt. Minden szabályosnak tűnt. Minden papírt aláírt. Mire hivatkozhatna egy ügyvéd? A drogra? Már most sem érzi a hatását. Biztos volt benne, nem lehet kimutatni. És Ali. Nem közömbös számára, más körülmények között szerelmes lehetett volna bele. De új férje megígérte, szeretni fogja. Talán ha lenyugszik, ő is viszonozni tudja.
Elke és Thomas döbbenten nézte a felvételt.
„Mahmud te becsaptál minket! Hívom a rendőrséget!” Kiáltotta Thomas.
„Csak lassan! Brigitte mindent önként csinált. Láttátok a felvételt! Semmi erőszak nem történt!” Mondta lassan Mahmud.
„De biztosan bedrogoztátok!” Sírt Elke.
„Láttál erre utaló nyomot a felvételen? Ha rosszat akarnék, eljöttem volna ide? A felvétel három órás, és vágatlan. Vidd el szakértőhöz és kérdezd meg mit lát!” Folytatta Mahmud.
„És hogyan láthatjuk a lányunkat?” Kérdezte rekedt hangon Thomas.
„Ezért jöttem! Felajánlom nektek a házamat! Benne lakhattok életetek végéig. Nekünk csak évente kétszer néhány hétre kell. Aliék háza gyalog öt percre van. Akár naponta átjárhattok. Thomas neked máris szerettem munkát. A többszörösét fogod keresni a mostaninak, ha elfogadod. Na kibékülünk?” Nyújtotta a kezét a férfi. Thomas bizonytalanul elfogadta.
„Ez a beszéd! Ha elkészültetek indulhatunk is. A pilóta már vár! Elke! A feleségem küldött neked egy szettet, máris öltözhetsz! Tudom, Thomas örülni fog, ha meglát benne!” Mondta Mahmud mosolyogva, és átnyújtott egy csomagot. Amíg kint várt rájuk a kocsiban felhívta Thalát.
„Na hogy ment?” Kérdezte a felesége.
„Minden ahogy eltervezted! Most már lesz aki gondoskodik a házunkról, amíg távol vagyunk, és a lányunknak is segíteni tudtunk. Együtt élhet a barátnőjével, ahogy kívánta. Bire napok alatt megszokja majd új életét. Sharifa segíteni fog neki. Mire megfogan első gyermeke, boldog lesz. A szülei meg szintén leteszik a sahadát majd. Igazán jó barátaink lesznek. Egyszer majd elmeséljük nekik miért tettük. Elke szerintem hamar beletanul a fátylas életbe. Kiszolgálja majd a férjét mindkettőjük örömére. Asszony te nagyon rafinált vagy!”
„Téged is megszereztelek, igaz-e drága uram? Nevetett Thala.
Amikor Thomas és Elke kijöttek a csomagokkal, segített nekik betenni a csomagtartóba. A két férfi beült előre, a fekete fátyolba burkolt alak pedig hátra. És elindultak új életük felé.

Utószó:

Egy év múlva Thomas és Elke letette a sahadát. Új nevük Tarik és Elise Hartsun lett, egy évig rendbe tartották Mahmudék házát, de a férfi keresetéből új házat vettek a közelben, és odaköltöztek. Elise és Tarik rendszeresen látogatták unokájukat a kis Amirát, aki tüneményes kislány volt. Elise mindig fátylat viselt, otthon is, éjjel is. Ha elhagyta a házat, a férje őrá is rázárta az erényövet, és feltette a szájpecket, akárcsak Ali a feleségeire. Tarikkal boldogok voltak. Bire hamar megszerette Alit aki valósággal a tenyerén hordozta feleségeit. Sharifa kicsit féltékeny volt, hogy feleségtársa és barátnője előbb szült mint ő, de most hogy ő is teherbe esett, reménykedett, hogy neki fia születik majd. Egyébként meg szinte állandóan együtt voltak, fátylas fejüket összedugva vihogtak. Omar és Sahar csak az unokájuknak élt. Még Ali is a háttérbe szorult, ha Amira közelébe kerültek. Mahmud és Thala Thomasék elköltözése után visszaköltöztek a házukba. Mahmud feladva a diplomáciai munkát, helyben vállalt állást. Végül elmesélték, hogyan is főzte ki Thala az egészet. És hogy jó szándék vezette. Amikor az igazgatónő szobájában a tanév elején azt javasolta, hogy a lányok éljenek együtt, már akkor arra gondolt, hogy a lányának barátot szerez. Most a lányának akarta megtartani az egyetlen barátnőjét, akivel az addigi szoros kapcsolat egyébként megszakadt volna. És Bire is milyen nehezen szokott volna vissza a régi életébe, és ki tudja milyen férfival akadt volna össze, és, és, és. Megértették és bár eleinte nehezteltek rá, de látva lányuk milyen


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s