Ami a legkedvesebb

Ami a legkedvesebb

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

 

Gery Kohlmann boldog volt. Gyönyörű feleségével most jött vissza a nászútjukról.

Az asszony, Léna, nagyon szerette őt. Hosszú fekete haja, napbarnított bőre, nagy barna szemei, kifogástalan alakja megbabonázta a férfit.

Első látásra beleszeretett az asszonyba, aki szemlátomást élvezte, hogy a jóképű férfi udvarolt neki. Léna szorgalmasan dolgozott, de ez csak szerény megélhetést biztosított neki. Gery viszont igen jómódú volt. Szép tóparti háza, elegáns autója, elbűvölő mosolya, lehetővé tette számára, hogy a nőket elkápráztassa. A vállalat, amelynek tulajdonosa volt, elég jövedelmet biztosított neki mindenre.

Először, barátja Tom tanácsa ellenére, megpróbálta Lénát is elvinni a házába, de az így szólt:

„Nekem még nem volt dolgom férfival. Az első és egyetlen férfi az életemben a férjem lesz, aki szeret, és akit én is szeretek majd.”

Ezzel a kérdés el is dőlt. Két hónapi udvarlás után összeházasodtak. A férfit kissé zavarta, hogy a felesége családjáról semmit sem tud. Az esküvőn sem jelentek meg. De a felesége iránti szerelem elnyomott mindent. Léna esküvői tanúja Tom lett, aki tréfásan megjegyezte:

„Remélem Léna, van egy csínos húgod, mert én is megnősülnék, és elvennék egy olyan szép lányt, mint amilyen te vagy!”

Nászútra az Afrikai Arab Kalifátusba utaztak. Ez Léna ötlete volt és nagyszerű választásnak bizonyult. A tengerpart, a szálloda mind kitűnő volt.

Egyszer látta, hogy a felesége egy fátylas helyi asszonnyal beszélget.

„Nem is tudtam, hogy tudsz arabul!” Mondta Lénának, amikor  visszajött hozzá.

„Nincs szükség rá. Itt mindenki tud angolul.” Válaszolta Léna megkerülve a kérdést.

Másnap Gery meglepetésére Léna vett egy komplett fekete fátyol szettet magának.

„Szeretnék kimenni turistáknak kijelölt területről, és ott minden asszonynak viselnie kell, még a turistáknak is.” Magyarázta Léna.

Másnap ebéd után Léna felvette a fekete ruhákat, cipőt, kesztyűt niqabot és khimart. Nem látszott belőle semmi sem. Csak egy helyi fátylas asszonynak látszott.

„Hogy tetszem drágám?” Kérdezte körbefordulva.

„Nagyon szexi vagy benne!” Nevetett Gery.

Megcsókolta a feleségét a fátylon keresztül.

„Menjünk el a kávéházba! Te mész elől, én pedig, mint a helyi asszonyok, majd három lepéssel lemaradva követlek.” Mondta Léna.

Gerynek tetszett az ötlet. Amikor odaértek, Gery leült egy üres asztalhoz, de meglepetésére Léna egy másik asztalhoz ment, ahol már két fekete fátylas helyi asszony ült.

Odajött hozzá a pincérnő, és felvette a rendelést. A feleségének is rendelt valamit.

Gery látta, hogy Léna beszélget a két fátylas nővel. Teljesen egyformák voltak.

Aztán az egyik asszony felállt és odajött hozzá.

„Mehetünk drágám?” Jött Léna hangja a fekete fátyol mögül.

A szállodába visszaérve Léna levette a khimart és felemelte a niqabot az arcáról. Gery nem tudott ellenállni. Odament és szájon csókolta a feleségét. Érezte, hogy Léna kesztyűs kezei magához szorítják. A szex még jobb volt, mint előtte.

A nászút hátralevő idejében így csinálták. Léna felvette a fátylat és elmentek a kávéházba. Léna leült egy másik asztalhoz, két fátylas asszony mellé. Beszélgetett velük, hazamentek, és ágyba bújtak.

Néha, Gery kérésére Léna ki sem bújt fátyolból.

Amikor hazaindultak, Léna a fátylat is elcsomagolta.

„Még hasznát vesszük otthon is.” Mondta mosolyogva.

Gery nevetett. Ő is úgy gondolta.

Két hétig tartott a boldogság. Aztán Gery kapott egy névtelen levelet:

„A feleséged egy muzulmán arab nő! Azért nem mutatott be a családjának, nehogy kiderüljön! Ezért volt polgári esküvőtök! Nem vetted észre, hogy azért vitt a kalifátusba, mert onnan származik? Akikkel beszélt, a fátylas alakok, az anyja és a húga! Nem is érvényes a házasságotok! Nem vehetsz feleségül egy muzulmán asszonyt, ha te nem vagy muzulmán! Nem is szeret téged! Csak azért ment hozzád, mert gazdag vagy! Zavard vissza!”

A férfi úgy érezte, összeomlik a világ.

Amikor Léna hazaért, szó nélkül átadta neki a levelet.

„Holnap reggel, ha felkelek, nem akarom, hogy itt legyél! Itt minden az enyém, de mivel én is szerettelek, emlékül elvihetsz valamit. Azt, ami neked a legkedvesebb.”

„De én szeretlek téged, és nem tudok nélküled élni!” Sírta el magát az asszony.

Másnap Gery fejfájással ébredt. Nagyon meleg volt, és a szoba is teljesen ismeretlen.

Ez nem is az ő szobája! Hogyan került ide? Hol van egyáltalán? Kábán felkelt és fellökött egy széket. A zajra egy fekete fátylas asszony sietett be.

„Drágám jól vagy? Feküdj vissza! Mindjárt jobban leszel.” Jött Léna hangja a fátyol mögül.

„Hol vagyok? Hogyan kerültem ide?” Dadogta a férfi.

„Nálam vagy édes férjem! Azt mondtad, elvihetem magammal, ami a legkedvesebb számomra, hát elhoztam. Nekem te vagy a legkedvesebb! A vacsorádba altatót tettem, és idehoztalak. Ez AAK ahol születtem, és éltem, és ahol élni fogunk, ha te is úgy akarod! Hiszen nekem ígérted magad!” Mondta a fátylas asszony és sírni kezdett..

„Jól van már! Ne sírj kérlek! Úgy lesz, ahogy szeretnéd!” Mondta Gery, aki még mindig szerette Lénát és szégyellte magát ezért, amit tegnap hirtelen felindulásában mondott.

A férfi magához húzta a feleségét, aki szorosan hozzásimult, és fátylas fejét a férje vállára hajtotta. Mint egy cica, az én fekete cicám. Gondolta a férfi és boldog volt.

„Valaki beszélni szeretne veled!” Mondta az asszony és átkísérte a másik szobába.

Két fátylas asszony ült egy alacsony asztal mellett. Intettek nekik, hogy üljenek le.

„A nevem Amira. Én vagyok Léna, pontosabban Lia anyja. Mellettem Tia ül, Lia húga.” Kezdte az egyik fátylas asszony.

„Az egész ott kezdődött, amikor 22 évvel ezelőtt megismerkedtem az orosz származású angol Igorral, aki itt dolgozott nálunk. Nagy szerelem volt. Igor a kedvemért muzulmán lett, felvette az állampolgárságot, és feleségül vett. A szüleim szerencsére nem ellenezték. Egy év múlva megszületett Lia, akit az apja mindig Lénának hívott. Újabb év múlva a húga Tia, Tamara. Öt évvel ezelőtt Igor elvitte Liát magával Európába. Taníttatni akarta. Aztán egy éve váratlanul meghalt Igor. Elvitte a szíve. Lia magára maradt. Abbahagyta az iskolát és állást vállalt, hogy hazajöhessen. Aztán mire a pénz összegyűlt, jöttél te, fiam. Ha megengeded, hogy fiamnak szólítsalak, mert én nem akartam ezt a házasságot. Azt hittem csak én lehettem szerelmes. Tévedtem! Én javasoltam Liának, hogy ide gyertek nászútra. Rá akartam venni, hogy hagyjon el téged és maradjon velünk. Ezért kértem, hogy jöjjön fátyolban és találkozzon velünk minden nap. Mégis hazament veled. És megírtam azt a levelet. Bocsáss meg érte!”

„Ami végig hazugság volt.” Mondta Gery, megszorítva felesége kesztyűs kezét.

„Nem! Részben igaz. Lia félig arab, hiszen én vagyok az anyja. És a házasságotok itt nem érvényes, mert a polgári esküvőt itt nem ismerik el. És te fiam nem vagy sem muzulmán, sem állampolgár.”

„Tessék?” Ugrottak fel egyszerre, mintha darázs csípte volna meg őket.

„De van odakint egy férfi néhány aláírandó papírral. Kettő neked fiam! Az egyikkel muzulmán leszel, a másikkal állampolgár. És a házassági okirat. Már csak nektek kell aláírni. Ne is kérdezzétek fiam, mennyibe kerültek. Azt hiszem szegény Tia hozományát jól megrövidítettem!” Mondta Amira, és Tia szomorúan lehajtotta a fejét.

„Mama! Minek ijesztget minket, amikor maga már mindent elintézett!”

Nevetett megkönnyebbülten Gery az anyósára.

„Te meg Tia, ne félj semmitől! Azt hiszem, van egy barátom, aki szívesen megismerne téged!” Mondta Gery, és a fátylas lány fészkelődni kezdett örömében.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s