A fedett detektív

A fedett detektív

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

Anna Dragos fiatal detektív létére kivívta a kollégái tiszteletét. Eredményesen fülelte le egyik drogárust a másik után. A helyi drogfőnök megpróbálta megvesztegetni, majd miután ezzel nem járt sikerrel, bérgyilkosokat küldött rá. Anna azonban mindig kicsúszott a kezeik közül.

 

A társa, Abu Rahin, a fejét csóválta.

 

„Túl sok kockázatot vállalsz! Vigyázz jobban magadra! Nem szeretnék a temetésedre menni!” Mondta neki a férfi, akinek az apja félig arab volt. Tökéletesen beszélt arabul, és Annát is megtanította. A specialitásuk az arab bandák felszámolása lett.

 

„Abu, azt hittem jobban ismersz! Én nem fogok bujkálni!” Mondta Anna mérgesen.

 

„Nem is arra gondoltam, mert tudom, hogy sosem tennéd meg. Egyszerűen váltsunk taktikát! Óvatosan becserkésszük a vadat, mint a jó vadász, és lecsapunk, amikor nem is számítanak rá.” Mondta a férfi, akinek tetszett az asszony.

 

„Mégis hogyan gondolod?” Kérdezte Anna.

 

„Egyszerűen! Beköltözünk az arab negyedbe, a bátyám házába. Ők pedig elköltöznek addig, amíg mi nyomozunk. Magának való ember. Nincsenek barátai, csak egy felesége, aki rendes asszony. Hithű muzulmánok mindketten. Kicsi, de forgalmas boltja van, ahonnan az egész környéket megfigyelhetnénk, és rengeteg adatot gyűjthetnénk be. Felszámoljuk a bandát!”

 

„Az lehet, hogy te hasonlítasz a bátyádra, de én biztosan nem hasonlítok a feleségére.”

 

„Mi annyira hasonlítunk, hogy csak anyánk tud megkülönböztetni minket egymástól. Te pedig már tökéletesen beszélsz, írsz, olvasol arabul, fekete a hajad, és bőröd is sötétebb, mint néhány arab asszonyé, tehát könnyedén elhitetheted magadról, hogy arab asszony vagy. És úgyis fátylat viselnél, ami mindent eltakar.” Mondta Abu.

 

„Ez itt Németország, nem a közel-kelet. Miért viselnék fátylat? És mit szól mindehhez a főnökünk?” Nevetett Anna, elképzelve magát, mint fátyolos arab asszonyt.

 

„Mint mondtam a bátyám Omár, és a felesége Hamina, vallásos muzulmánok. Ez azt jelenti, hogy naponta ötször imádkoznak, és az asszony állandóan fátyolban jár. Otthon is, és éjjel is viseli. Így természetesen neked is kell majd! A főnökkel már meg is beszéltem, csak a te beleegyezésed kell. Persze mondhatsz nemet is, de akkor másik körzetbe helyeznek minket, vagy lehet, hogy másik városba is.”

 

„Bizony Anna! Választhatsz hova költözöl. Vagy Abu bátyjának házában nyomozol, vagy egy másik városban egy védett házban húzod meg magad!” Mondta a főnök, aki éppen ekkor lépett be hozzájuk.

 

Anna ismerte a védett házakat. Olyanok, mint egy-egy börtön. Állandó rendőri őrizettel. Ott várjon, amíg a többiek dolgoznak az ügyön? Soha! Ő lesz az, aki leleplezi a bandát!

 

Másnap Abu és Anna beléptek Omár boltjába, mintha csak vásárolni akarnának. A két testvér tényleg egyformának tűnt. Melegen üdvözölték egymást és elkezdtek beszélgetni. Hamina, teljesen fekete fátyolba burkoltan, intett Annának, hogy kövesse. Anna közben látta, Hogy Omár boltja nem is kicsi. Muzulmán ruhákat árult, elsősorban nőknek, de nem csak nekik. Férfi és gyerekruhák is voltak, és fátylak, nagy mennyiségben.

 

Anna nézte az előtte sétáló fátyolos nőt, aki semmit sem mutatott magából. A sűrű fekete fátyol mindent eltakart. A fekete kesztyű még a kezét is elfedte. Remélem, nekem nem kell ugyanígy öltözködnöm, gondolta magában, miközben a hátsó raktárhelyiségbe értek.

 

Hamina megérezhette, mire gondol Anna, mert a fátyla alá nyúlt, kioldott valamit a tarkójánál, és kivett egy némító labdát a szájából.

„Igen, ezeket kell majd viselned neked is. Úgy kell élned, ahogy én élek. Soha senki nem nézhet a fátylad mögé, csak a „férjed” és csak ő hallhatja a hangodat! Gyere, kezdjünk máris hozzá!” Mondta a fátyolos asszony.

 

Hamina segített Annának kibújni a ruháiból, és elkezdte felöltöztetni. 200 évesnek tűnő hosszú bugyit, vastag harisnyát és hosszú inget adott rá, majd földig érő fekete abaját. Fekete rövid csizma következett. Fekete hidzsábot tekert Anna feje köré, és egy háromrétegű fekete nikabot kötött az arca elé. Végül egy pár fekete kesztyűt húzott a kezeire.

 

„Mindjárt befejezem az öltöztetésed, de előbb beszéljünk a muzulmán életről!”

Elkezdte mondani Annának, hogyan éljen és viselkedjen, hogy mindenki hithű muzulmánnak nézze. Végül hozott egy gumilabdát, belenyomta Anna szájába, és hátul megkötötte.

 

„Most vagy kész! A részleteket majd Abu elmondja. Ne felejtsd el, te mostantól a felesége vagy, és köteles vagy engedelmeskedni neki!” Mondta Hamina.

 

Visszamentek az üzletbe. Anna két egyforma muzulmán férfit látott. Abu is átöltözött, ugyanolyan ruhába, mint a bátyja.

 

„Hamina gyere ide! Indulunk! Viszont látásra öcsém! Vigyázz a „feleségedre!” Köszönt el Omár, és Haminával együtt sietve elindultak a közeli metróállomás felé.

 

Alig egy perc telt el, és két férfi rontott be az üzletbe.

 

„Hol van az a nő és a férfi, akik nemrég jöttek be?” Kiabált az egyik.

 

„Ruhákat vásároltak, és a hölgynek fátylat. Nagyon jól néztek ki bennük. Önöknek mit adhatok?” Mondta Abu mosolyogva.

 

A két férfi kiugrott az ajtón, de Omár és Hamina már lementek a metróba. Az egyik pasas mérgében földhöz vágta a kalapját.

 

„Mondtam ugye? Megmondtam, hogy muzulmán párnak öltözve fognak kijönni, de te nem hittél nekem! Most hogy mondjuk el a főnöknek, hogy az orrunk előtt mentek el, és mi nem tettünk semmit?” Kiabált a férfi dühösen. Beugrottak egy kocsiba és eltűntek.

 

Abu nevetett. Minden úgy történt, ahogy eltervezte. A drogmaffia azt hiszi, hogy ők mentek el, és most keresni fogják őket mindenhol, csak itt nem. Omárékat sosem kapják el. Hamarosan felülnek a repülőre, a csomagok már ott várják őket. Úgyis tervezte már a bátyja ezt a zarándok utat.

 

Anna ki akarta venni a labdát a szájából, de Abu megfogta a kezét.

„Szokj hozzá, hogy viseled! Mostantól állandóan hordanod kell a fátylat, és a labdát is csak otthon veheted ki. Imádkozz rendszeresen, járj velem a mecsetbe! Ne feledd, valószínűleg minket is figyelni fognak, nem csak mi figyelünk másokat! Senki nem veheti észre, hogy nem vagyunk hívő muzulmán házaspár! És ez évekig is eltarthat! Közben leteheted a sahadát, és elveszlek feleségül!” Mondta a férfi nevetve, de komolyan gondolta.

Néhány év alatt megszokod, talán meg is szereted. Mindenesetre azon leszek, hogy a feleségem legyél, és engedelmes jó muzulmán feleség váljon belőled. Gondolta Abu.

 

Ez disznóság! Erről nem volt szó! Éljek úgy évekig, mint egy muzulmán feleség? Fátyolban? Hogyan fogom ezt az életet megszokni? Gondolta Anna.

 

Záróra után sétáltak új otthonuk felé. Annát először zavarta, hogy fátyolban követi a „férjét”, és úgy érezte, mindenki őt nézi. De hamar rájött, ez az arab negyed! Minden nő, akit csak látott, fátylat viselt. Bár nem mindenkié volt olyan szigorú, mint az övé.

 

 

 

 

Utószó:

 

Anissa Rahin tolta a fiát a babakocsiban. A férje Abu, már várja őket. A lányai is biztosan éhesek már, és közeleg az ima ideje is. Egy pillanatra megállt, és kesztyűs kezével megigazította a kis Mohamed takaróját. A kisfiú elkapta a nikab szélét és húzni kezdte. Anissa ügyesen és óvatosan kiszabadította a kezéből.

„MMMMMMM!” Mondta neki a labda miatt. És ez annyit jelentett: Nem szabad!

Majd ha megnősülsz, a feleségedről annyiszor veszed le a fátylát, ahányszor csak akarod! De anyádról csak apád veheti le! Gondolta magában.

 

Nyolc éve számolták fel a legnagyobb arab drogmaffiát. Három év kemény nyomozása vezetett a sikerhez. Közben megszerette Abut. Két évvel az akció kezdete után Anna letette a sahadát. Új neve Anissa lett és összeházasodtak Abuval. Persze ezeket a szomszéd város imámjánál tették, hogy a megfigyelt körzetben ne tudják meg, hogy eddig nem voltak házasok. Anissa hozzászokott a fátyol viseléséhez. Nem is értette, miért tartotta korábban kényelmetlennek, hiszen olyan természetes, hogy viseli.

 

A sikeres nyomozás után (a férj kérésére) mindketten kiléptek a rendőrségtől. Abu megvásárolta a bátyja üzletét és most azt vezeti. Anissa pedig a háztartást.

Boldog volt. Négy gyereket adott neki a sors és egy nagyszerű férjet. Mi kell még egy tisztességes muzulmán asszonynak? Semmi!

Nézte a kirakatot, és a fekete fátyolos asszony az üvegről egyetértett vele.

 

 

 

 

 


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s