A sztár

A sztár

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

 

Marie Paris sikeres párizsi színésznő volt. Ez persze csak felvett művésznév, az eredeti nevét alig néhányan ismerték. Eleinte élvezte a sikerrel együtt járó felhajtást. Később már nagyon zavarta, hogy minden pillanatban le akarták fotózni, és bujkálnia kellett a paparazzik elől.

Az arab asszisztense, aki egyúttal a legjobb barátja is volt, tett egy javaslatot neki:

„Marie! Mi lenne, ha velem együtt fátyol mögé bújnál? Ezek a hülyék pedig fotózhatnák a fekete fátylakat, azt sem tudva kik vannak mögötte!” Mondta Jázmin Golan nevetve.

„Jázmin! Ez nagyon jó ötlet! Kíváncsi vagyok, milyen meglepettek lesznek, ha kilépünk fátyolt viselve!” Kacagott Marie.

Jázmin hozott két szett fátylat. Marie meglepődött, amikor a hosszú fekete bugyit, harisnyát meglátta.

„Úgy kell öltöznöd, mint egy valódi muzulmán nőnek. És mostantól beszéljünk arabul! Régóta ismerjük egymást, és elég sokat tanultál tőlem.” Mondta Jázmin.

Felöltöztette Marie –t, aki kissé zavartan állt a fekete fátyolban. Aztán Jázmin is felöltözött, megfogta Marie kesztyűs kezét és odahúzta a tükör elé.

„Melyikünk is a híres színésznő?” Kérdezte Jázmin nevetve.

Marie csak két egyforma lefátyolozott nőt látott. Megkülönbözhetetlenek voltak egymástól. A fekete ruha a földig ért, a niqab eltakarta az arcát és a szemét. Csak két szigorúan lefátyolozott muzulmán arab asszonyt látott.

Kiléptek a házból. A paparazzik ügyet sem vetettek rájuk, csak nézegettek tovább a nagy ház felé, ahol Marie, és Jázmin luxuslakása is volt. A két fátyolos nőre nem is figyeltek. Azok vidáman sugdolóztak arabul egymás fülébe. Jázmin behívta Marie -t egy étterembe és rendelt két kólát maguknak

Nevetgélve beszélgettek. Jázmin, a szüleinél mindig ilyen fátylat viselt, de Marie most először viselte, és érdekesnek találta.

„Végre szabadon sétálhatok! Nem állítanak meg percenként, és nem bámulnak az arcomba.”

Mondta Marie nevetve, és élvezte a fátyol nyújtotta anonimitást.

Hazafelé ismét áttörtek a paparazzik gyűrűjén, de azok már megsejthettek valamit, mert őket is lefotózták.

Marie csak vigyorgott a fátyla mögött. Tudta, hogy úgy sem látszik belőle semmi.

„Jázmin ez egész jó volt! Fátyolban senki sem lát! Mintha én lennék a láthatatlan ember!”

„Igen, de legközelebb már nem fog beválni sajnos.” Mondta Jázmin.

„Igaz, de mi lenne, ha te lennél Marie Paris a szinésznő?”

„És te lennél Jázmin Golan, az én arab asszisztensem. Természetesen fátyolban!” Nevetett Jázmin.

„Miért ne? Máris arab asszonynak érzem magam „Marie”!” Nevetett Marie is a fátyla mögött.

„Akkor ne is vesd le a fátyladat „Jázmin”! Abban egyél, és aludjál, mint én, amikor hazamegyek a szüleimhez!” Mondta Jázmin.

Marie bólintott. Jó játék ez a szerepcsere. Gyorsan megtanult a fátyolban enni. Az alvással sem volt problémája. Reggel pihenten ébredt, megfürdött, és friss ruhákat és fátylat vett magára. Nézte a fekete fátylas arab lányt a tükörben, és nevetett.

Megkereste Jázmint, aki még aludt. Jázmin nagyot nyújtózott, amikor Marie felkeltette.

„Jó reggelt „Jázmin”! Azt álmodtam, hogy én vagyok Marie Paris a színésznő! Nagyon jó érzés volt! Csinálnál reggelit nekem? És jól áll neked a fátyol!” Mondta fátylas barátnőjének Jázmin.

„Köszönöm „Marie”! Hozom a reggelidet.”

És a fátylas asszony pár perc múlva jött a reggelivel.

Utána „Jázmin” segített „Marie”-nek felöltözni, a ruhák kicsit szűkek voltak, de nem feltűnően. „Jázmin” kisminkelte „Marie”-t, és feltette a fejére a kedvenc parókáját. „Marie” nézegette magát a tükörben. Szinte tökéletes mása lett a színésznőnek. Csak kissé teltebb volt. Le kell fogynom pár kilót, gondolta magában.

Kifelé a fotósok már várták őket.

„Marie” odament hozzájuk:

„Egyezzünk meg! Most annyi fotót készíthetnek rólunk, amennyit akarnak, de utána békén hagynak minket!” És levette a napszemüvegét.

A Fotósok boldogan bólintottak és annyi fényképet készítettek mindkettőjükről, amennyi a gépekbe fért, és elrohantak.

„Nagyszerűen csináltad! Akár le is vehetem a fátyolt!” Nevetett „Jázmin”.

„Viseld csak tovább a fekete fátyolt! Bármikor jöhetnek rajongók! És különben is, nagyon csinos vagy benne!” Mondta nevetve „Marie”.

Igaza volt! Sétálás közben többször is megállították őket. „Jázmin” a fátyla mögött mosolyogva nézte, amint „Marie” autogramokat osztogat.

Bementek egy arab étterembe ebédelni. „Marie” rendelt „Jázminnak” egy halal ételt, magának pedig egy könnyű francia ebédet.

„Jázmin” még soha nem evett ilyen finomat. A nagy adag nehéz ételt az utolsó falatig megette. Megtörölte a száját a fátyol mögött, és így szólt:

„Ez nagyon finom volt! Annyit ettem, meg sem tudok mozdulni!”

„Semmi gond! Hívok taxit.” Nevetett „Marie”.

Otthon „Marie” bevezette „Jázmint” a vendégszobába, ahol eddig ő aludt. „Jázmin” csak végigfeküdt az ágyon, és elaludt.

Késő éjjel volt, amikor felébredt. Odament a tükörhöz és látta magát a fekete fátyolban. Elnevette magát, mintha nagyobb lenne a hasam, gondolta. A hasa jelezte, hogy éhes.

„Jázmin” kinyitotta a hűtőszekrényt. Ohó! Mit találtam? Ugyan abból az étteremből valami ételt. Jó illata volt. Megkóstolta, és ízlett neki. Megette a nagyadag ételt és visszafeküdt aludni.

Reggel Marie megfürdött és fel akarta venni a régi ruháit. Meglepetésére kényelmetlenül szűk volt minden. Úgy látszik, kihíztam minden ruhámat. Visszament Jázmin szobájába, és öltözni kezdett. Felvette a fekete ruhákat. A méret jó, de mindenki látja, hogy ő viseli őket. Felvette a fátylakat. Most már senki sem láthatja, ki viseli a fekete ruhákat.

„Nagyon jól nézel ki Jázmin! Ez a fekete fátyol annyira illik hozzád! És el ne felejtsem, jött egy új szerepajánlat a részedre!” Nevetett a barátnője, aki akkor lépett be.

Az új szerepben egy fiatal arab asszonyt kellett játszania, aki szerepe szerint túlságosan is vallásos, állandóan fátyolt hord, és e miatt folyamatosan konfliktusba kerül mindenkivel.

A címe: „A fekete macska.” Hosszú vígjátéksorozatnak ígérkezett.

„Vállald el! Úgyis ezt hordod most is. És hidd el, nagyon jól nézel ki benne.” Mondta Jázmin.

„És most gyere, menjünk el a rendezőhöz és írd alá a szerződésedet.”

Megfogta barátnője kesztyűs kezét, és szinte húzta maga után a fátyolos lányt.

Amikor a rendező meglátta, ezt mondta:

„Wow! Marie te vagy az? Én csak egy fekete kendőre gondoltam egy arcfátyollal, de ez, ami a szemedet is eltakarja, ez sokkal jobb lesz! Viseld ezt kérlek! Kiemeli az általad alakított karakter mély vallásosságát!”

Marie élvezte a forgatást és a forgatás közbeni interjúkat. A filmbéli szüleit Jázmin arab szülei játszották, akiket Jázmin hívott ide, és örültek az alkalomnak, hogy a tv-ben szerepelhetnek. De a főszerepet Marie alakította. Nagyon összebarátkoztak. Felajánlották neki, költözzön hozzájuk, amit el is fogadott. A fátyol miatt, amit mindig viselt (nem csak a forgatáson, hanem otthon is), nem látszott hogy ő nem is a lányuk. Úgy élt a fátyolban, mintha ténylegesen Jázmin volna. Még imádkozott is velük. „Anyja” megtanította főzni, és arab nőként viselkedni. Kicsit hiányzott neki az internet és a tv, de megszokta. Ő olvasta a koránt a „szüleinek”, azok nagy örömére. Péntekenként elkísérte őket a mecsetbe.

Amikor véget értek a forgatások, megjelent Jázmin.

„Nagyszerű munkát végeztél! Óriási siker „A fekete macska”! Itt az új szerződés, nemsokára kezdődik az új évad forgatása!”

Marie a két évad forgatása közötti szünetben, Jázmin papírjaival, elköltözött Szaúd-Arábiába. Jázmin javasolta ezt neki, és arab asszonyként élt együtt a „szüleivel”, akik örömmel látták vendégül. A meleget leszámítva, jól érezte magát. Szaúd-Arábia már nem követelte meg a nők lefátyolozását, de a körzet, ahol a szüleivel lakott, rendkívül vallásos volt, és minden nő fátyolt viselt. Még éjjel is abban aludtak. Marie nem bánta. Inkább jó játéknak tekintette az egészet.

Várta, hogy jöjjön az új forgatásról az értesítés, de helyette Jázmintól kapott levelet:

„Kedves Barátnőm!

Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de a második évad forgatása elmarad. Egy jogvédő szervezet szerint a sorozat iszlamofób, és beperelte a társaságot. Téged külön is perelnének, mert szerintük szándékosan nevetségessé akartad tenni a hívő muzulmánokat. Szerencsére nem tudják hol vagy! Engem pereltek volna, mivel én élek a te papírjaiddal, de én is, és a társaság minden tagja a leghatározottabban állította, hogy én nem is szerepeltem a sorozatban. És nem is hazudtunk! Csak néztek, mint a hülyék! Gondolom egy halom pénzt akartak leszedni rólam, de nem sikerült! Maradj csak a szüleidnél Jázmin, mert ezek legszívesebben keresztre feszítenének!

Barátnőd: Marie.”

Marie megdöbbent. Semmi olyan nem volt a sorozatban, amibe bele lehet kötni. Ő végig fátyolt viselt, mégpedig olyant, ami a legszigorúbb előírásoknak is megfelel. Nem gúnyolódtak senkin, mégis humoros volt a sorozat. A forgatást is élvezte mindenki.

„Anyja” is elolvasta a levelet, és a fejét csóválta.

„Franciaországgal van kiadatási egyezményünk. Ha nagyon akarnak, hazavihetnek, és elítéltethetnek. De kiszúrunk velük! Gyere velem!” Mondta Sahar.

Súgott valami Faruk fülébe, mire ő bólintott. Sahar megfogta Marie kesztyűs kezét, és mentek végig az utcán az „apja” után. Eddig is így mentek, mert ők még fátyolban sem hagyhatták el a házat, a férfi kísérete nélkül. Marie megszokta ezeket a furcsa szabályokat. Csak kérnie kellett az „apját”, ha ki akart lépni a házból és ő mindig segített neki. Hozzászokott az állandó fátyolviseléshez, így az, hogy a „szüleivel” együtt lefátyolozva sétál, nem volt új számára.

Első útjuk a mecsetbe vezetett. Sahar halkan, de hosszan súgott egy szakállas férfi fülébe.

A férfi egy nagyot kiáltott:

„Feleség! Gyere ide gyorsan! Nem fogod kitalálni, kik vannak itt nálunk!”

Közben aláírt egy papírt, és le is pecsételte.

Egy hozzájuk hasonló fekete fátyolt viselő asszony jött be.

„A fekete macska főszereplője, és a sorozatbeli anyja van itt! Mit szólsz, milyen rendes férjed van, aki segít találkoznod velük!” Nevetett a férfi.

„Köszönöm uram! Nahát! Ezt a szerencsét! Máris hívom a barátnőimet! Tudod te, mekkora rajongótáborod van itt? Mindenkinek megvan az összes rész! Sokszor együtt nézzük őket, és könnyesre kacagjuk magunkat! Legszívesebben fejbe vágnánk azokat, akik meggátolták a következő évadot!” Mondta neki a fátyolos asszony.

Behívta őket a szobájába, és elkezdtek beszélgetni a sorozatról, a forgatásról. Marie elmesélt néhány kulisszatitkot. Mennyi vicces eset fordult elő a forgatásokon, illetve a szünetekben.

Egyre újabb és újabb fátyolos asszony jött be a szobába. Végül már lépni sem lehetett tőlük.

A vidám beszélgetésnek Faruk vetett véget:

„Késő van! Ideje hazamenni, de előbb írd alá ezeket a papírokat! Mi már aláírtuk.”

Marie gondolkodás nélkül aláírt mindent.

„Na most próbáljanak elvinni tőlünk!” Kacagott Sahar, Marie kesztyűs kezét fogva.

„Bizony! Most már hivatalosan is Jázmin Golan vagy! A mi lányunk, muzulmán, és Szaúdi állampolgár! Nem tehetnek ellened semmit!” Mosolygott Faruk, megsimogatva „Jázmin” fátyolos fejét.

Az új Jázmin megdöbbent. Erről nem volt szó! Eddig önként viselte a fátyolt, viselkedett arab lányként, de most tényleg muzulmánná vált. Új szülei merő jó szándékból adoptálták, és állampolgárrá is tették.

Másnap az imám felesége az egyik barátnőjével látogatóba jött.

„Jázmin! Gondolkodtunk a sorozatról. Mi lenne, ha nálunk forgatná a rendező a következő évadot. Itt nem tilthatnák le a forgatást!” Mondta a fátyolos asszony.

Egy hónap múlva el is indult a forgatás. A sorozat helyszínét is áttették Szaúd-Arábiába. A szereplők többsége ugyanúgy fekete fátylat viselt, mint Jázmin.

A sorozat ismét sikeres lett, bár mint általában, nem tudta az első évad sikerét elérni.

Geri, a rendező, az évad leforgatása után megkérte Jázmin kezét.

„Nem vagy muzulmán! Előbb tedd le a sahadát! Az állampolgárságot majd segítek megszerezni. És utána neked adom a lányomat.” Mondta neki Jázmin apja.

A harmadik évad leforgatása után Jázmin új szerepet vállalt. A muzulmán feleség és anya szerepét, mivel feleségül ment Gerihez. Egy év múlva fiút szült neki.

Jázmin boldogan vállalta ezt a szerepet. A férje rendes volt hozzá. Csak szólnia kellett, ha el akarta hagyni a házat, és elkísérte vásárolni, a mecsetbe, a barátnőihez, vagy sétálni.

Barátnőivel rendszeresen eljártak a „Fekete macska fun club” rendezvényeire. Az évek múlásával a club lassan háttérbe szorult. Kevés ideje maradt rá és barátnőire, mert addigra már négy gyereke lett, és ők szinte teljesen lefoglalták.

Fátylában mesélt nekik egy színésznőről, aki Európában született, de muzulmán feleség lett.

 


One thought on “A sztár

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s