Egyiptomi árus

Egyiptomi árus

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

 

„Lara Fulton minden vágya volt, hogy személyesen lássa az egyiptomi piramisokat. Az összes pénzét rááldozta arra, hogy befizethessen az útra, és elvégezzen egy arab nyelvtanfolyamot. Nézete szerint szüksége volt erre, hogy a helyi emberekkel is megértesse magát. Nem is gondolt arra, miből fog élni, ha visszatér. A húszéves lány intézetben nőtt fel. Nem ismerte a szüleit, és nem tanult meg bánni a pénzzel. Csak élt máról holnapra.

Megvette a repülőjegyét, és pár nap múlva le is szállt a kairói repülőtéren. A szállodában kipakolta a ruháit, aztán elindult körülnézni. Minden érdekelte. Múzeumokba járt, kiállításokat nézett meg. Lehetőségeket keresett egy piramisnéző kirándulásra.

Végül talált egy társasutazást, ami másnap délután indult. Az utazásszervező, akit Ali Mehmednek hívtak, kérte az asszonyokat, öltözködjenek visszafogottan. Saját ruhaboltja volt, ahová behívta az asszonyokat, és fekete ruhákat, kendőket kínált nekik eladásra.

„Sajnálom nincs elég pénzem.” Szabadkozott Lara arabul.

„Ha hajlandó fátyolt is venni, kedvezményt adok!” Súgta a férfi halkan arabul.

„Nekem ez még így is drága!” Súgta vissza Lara.

„Legalább próbálja fel! Az nem kerül semmibe! A húgom segít felvenni! Ő csak arabul beszél, de ez látom nem probléma.” Erősködött a férfi, és kiáltott a húgának.

Lara beleegyezett. Ha már ingyen van! Azt mindig szerette, ha valamit (bármit) ingyen megszerezhetett. Úgy érezte, ez az ajánlat csak neki szól, mert tud arabul. Igaza volt.

Az asszony, aki bejött a férfi hívására, fekete abaját, hidzsabot viselt, és háromrétegű niqabot, ami még a szemét is eltakarta. Hátrakísérte Larát és intett neki, hogy vetkőzzön le teljesen.

„Miért vegyem le az alsóruháimat is?” Kérdezte Lara csodálkozva.

„Azért, mert kapsz másikat, ami a fátyolhoz jobban illik.” Mondta a feketefátyolos asszony.

Lara hagyta, hogy az asszony egy hosszú fekete bugyit és inget adjon rá. Fekete harisnya és cipő következett. A földig érő abaja és a hidzsab után az arca elé kötötte a háromrétegű niqabot is. Végül fekete kesztyűket húzott a kezeire.

„Kész is vagy. Gyere Laia, megmutatlak a bátyámnak!” Mondta az asszony.

Lara furcsán érezte magát a fekete fátyolban. Nehéz volt, meleg, és a látása ködössé vált a szeme előtti vékony fekete szövettől. Mégis, valahogy tetszett neki, amit a tükörben látott. Mire visszamentek, a többiek már elmentek.

„Nagyszerű! Pont úgy nézel ki, mintha a feleségem lennél! Volna egy javaslatom! Ameddig itt vagy Egyiptomban, viseld állandóan, és ingyen neked adom, sőt adok még három szettet is kapsz, hogy legyen váltóruhád!” Mosolygott a férfi.

Lara elgondolkodott. Kapna ingyen négy szettet, és csak néhány napig kellene viselnie. A bolondnak is megéri! Elmosolyodott a niqab mögött, és bólintott.

A férfi visszakísérte a szállodába. Lara fogta a csomagokat, és követte a férfit, mintha a felesége lenne. Még tetszett is neki. Ő most egy arab feleség, aki fátyolban megy a férje után.

A szállodában a recepciós ismerősként üdvözölte az arab férfit.

Lara megkapta a kulcsát, és felment a szobájába. Micsoda nap! Gondolta magában.

Végig dőlt az ágyon, és szinte nyomban el is aludt.

Reggel arra ébredt, hogy kopognak az ajtaján. Amikor kinyitotta az ajtót két lefátyolozott nőt látott. Azok egymásra néztek, és az egyikük így szólt arabul:

„Látod, megmondtam. Olyan, mint egy igazi arab asszony!”

„Valóban. Ebben a fekete fátyolban pont olyan, mint mi.” Bólintott a másik.

„Jó reggelt Laia! Hogy érzed magad? Jól aludtál?” Kérdezte az első.

„Jó reggelt! Mosakodj meg, öltözz át, és gyere reggelizni te arab asszony! Biztosan te is éhes vagy, akárcsak mi!” Mondta nevetve a második.

Lara csak állt csodálkozva, aztán rájött, hogy még mindig a fátyolban van. Kiderült, hogy a két fátyolos arab asszony: Zila aki tegnap beöltöztette, és az anyja, Latifa.

A két asszony segítségével Lara is átöltözött, és friss fátyolban sétált lefelé a lépcsőn. Meglepetésére nem az étterembe mentek, hanem egy kis oldalterembe, ahol már meg volt nekik terítve a reggelihez.

„Mit keresne egy fátyolos arab asszony a reggeliző vendégek között?” Nevetett Zila.

Evés közben arabul beszélgettek, mivel a két arab asszony más nyelven nem is értett. Lara megtudta, hogy a szálloda egyik tulajdonosa Ali apja. Latifa pedig a turistának ad el ajándékokat a boltjában. Zila pedig hol a bátyjának, hol az anyjának segít. A fátyolban enni nem is volt nehéz. Csak megemelte a niqab alsó részét, és már ehetett is.

„Gyere Laia! Addig, amíg a túra elindul, addig segítesz nekem a boltban.” Mondta Latifa.

A rövid séta közben minden asszony köszönt nekik, és ők is köszöntek mindenkinek. Larának tetszett, hogy őt is arab asszonynak gondolják. Persze ebben a fekete fátyolban annak is látszom. Gondolta Lara, a niqab mögött mosolyogva.

Latifa boltja nem volt nagy. Tele volt a turistáknak szánt emléktárgyakkal. Minden árun ott volt egy cédula, amin az ára szerepelt. Lara alkudozott a vevőkkel. Ebben mindig is jó volt.

Latifa és Zila elégedetten nézték, ahogy Lara a vásárlókkal angolul vitatkozik, és eredményesen beszéli rá őket a vásárlásra.

Lara a fekete fátylában igazi arab árusként alkudozott. Még arra is ügyelt, hogy akcentussal beszéljen, mintha nem az angol lenne az anyanyelve, hanem az arab. Tetszett neki, hogy egyik árut a másik után sikerült eladnia.

A vevők is örültek, hogy a feketefátyolos asszony készségesen bemutatja az emléktárgyakat. Nem állítja, hogy eredeti, hanem enyhén akcentusos angoljával őszintén azt mondja: az eredetihez nagyon hasonló másolat.

„Nagyon ügyes vagy Laia! Több árut adsz el, mint mi. Itt kellene maradnod és kínálnád az árukat a turistáknak! És most ebédeljünk meg!” Mondta Latifa.

A közeli kis étterem csak a helyi asszonyokat szolgálta ki. Lara együtt evett a többi fátyolos asszonnyal. Ő is egy volt közülük. Evés közben arabul beszélgettek.

„Ő Laia, aki segít nekem a boltban.” Mondta a többi árusnak Latifa.

Ebéd után megjött Ali. A kis buszban a turistanők kendőt kötöttek a hajukra, néhányan hidzsabot és abaját viseltek. Egyedül Lara viselt fátyolt.

A turisták kérdezték Alit:

„Ki ez a fátyolos asszony? Talán a feleséged?”

„Nem! Ő Laia, aki azért jön velünk, mert még ő sem látta a piramisokat.” Válaszolta Ali.

Lara vágya teljesült. Ott állt a piramisok tövében. Nagyon melege volt, mégis nagyszerűen érezte magát. Ali magyarázta a piramisok történetét, a szfinx eredetét. Szinte kimeríthetetlen tudással rendelkezett és jó előadást tartott mindenről, amire a csoport kíváncsi volt.

Késő este értek vissza. Miután Ali elköszönt a csoporttól, ismét hazakísérte Larát. Ezúttal azonban nem az emeleti szobába mentek, hanem egy kis alagsori szobába. Lara meglepődött, mert valaki az összes holmiját áthozta. Kérdőn nézett Alira.

„Ne haragudj Laia! Több vendég is szóbahozta, hogy egy fátyolos asszony közlekedik a szálloda folyosóján, aki nem a személyzet tagja. Az igazgató úgy döntött, áthelyez téged ide, az arab személyzet közé. Mostantól ez lesz a szobád, cserébe nem kell fizetned érte.” Mondta a férfi.

Lara elmosolyodott. Még a végén fizetnek neki azért, hogy itt nyaral! Aztán meglátta a borítékot. Egy szó volt rajta arabul: Laia. Kesztyűs kezével kissé ügyetlenül feltépte. Benne egy levél és pénz volt. Elolvasta a levelet:

„Kedves Laia!

Ne hidd, hogy ingyen dolgoztattalak! Nagyon ügyes eladónak bizonyultál. Ez a jutalékod!

Latifa”

Lara hangosan elnevette magát. Nézte az egyiptomi pénzt, és fogalma sem volt mennyit érhet. De mindegy is. Fáradt volt, végigdőlt az ágyon, és már aludt is reggelig.

Reggel ismét Latifa ébresztette:

„Jó reggelt Laia! Milyen volt a tegnapi napod? Eljönnél ma is boltba segíteni nekem? Persze reggelizés után.”

„Természetesen! Az nem is munka, hanem élvezet!” Mondta nevetve Lara a niqab mögül.

Latifa kisegítette a tegnapi ruhákból. Miután lemosakodott,  Latifa segítségével új ruhát és fátyolt vett fel. Együtt reggeliztek a szálloda női alkalmazottaival. Az asszonyok mindannyian fátyolt viseltek. Reggeli után az asszonyok leterítették az imaszőnyegeiket, és imádkoztak. Latifa és Lara pedig mentek a boltba.

Lara örömmel segített a boltban. Latifa pedig este átnyújtott neki egy borítékot. Lara követte Alit vissza a szállodába. Az egész olyan volt számára, mint egy álom. Egy egzotikus nyaralás, amiért még ő kap pénzt!

Másnap már nem Latifa jött érte, hanem Ali. Lara követte a férfit a boltba, és este vissza a szállodába. Mindig a fekete fátyolban. Mintha csak a felesége lennék! Gondolta magában.

Amikor Ali elköszönt tőle, sajnálta hogy elment. Megkedvelte a férfit.

Néhány nap ugyanúgy telt el. Egy nap, amikor be akart menni a szobájába, az útját feketefátyolos asszonyok zárták el. Az egyikük odalépett hozzá, és azt mondta:

„Laia! Sahar vagyok, Latifa nővére. Nem szép tőled, hogy te sohasem imádkozol velünk! Talán lenézel minket? Úgy gondolod, hogy te különb vagy nálunk? Ezért elvettem az irataidat, és csak akkor adom vissza, ha kiérdemled!”

„Tessék? Kiraboltatok? És én nem is vagyok muzulmán! Nem is tudom, hogyan kell imádkozni! Nekem két nap múlva el kell utaznom! Hogyan menjek el a papírjaim nélkül?” Kérdezte Lara kétségbe esetten.

„Majd elutazol egy másik repülővel! Imádkozni pedig megtanítunk mi!” Mondta az asszony.

„A pénzedből vettünk neked imaszőnyeget, és egy koránt.” Mondta egy másik asszony.

„Ne félj maradt belőle!” Mondta egy harmadik.

„És most figyelj, mert nemsokára itt a következő ima ideje. Addigra meg kell tanulnod!” Mondta a negyedik.

Körbevették Larát, és egymás szavába vágva tanították. Mire a müezzin imára hívott, már tudta hogy mit kell mondania és tennie. Miután együtt imádkoztak, Lara így szólt:

„Most már elégedettek vagytok velem? Visszakapom a papírjaimat?”

„Ne olyan gyorsan Laia! Majd néhány nap múlva meglátjuk! Addig is imádkozz naponta ötször, és olvasgasd a koránt, ahogy egy rendes muzulmán lányhoz illik!” Mondta Sahar.

Lara mindent megígért, csak visszakapja, ami az övé.

Másnap kora hajnalban az asszonyok felkeltették az első imához. Együtt imádkoztak, reggeliztek, újabb ima, és Sahar így szólt:

„Na látod! Nem is nehéz! Néhány nap alatt belejössz majd! Megjött Ali, mehetsz dolgozni.”

A bolt felé sétálva Lara próbált Alival beszélni, de ő csendre intette.

„Majd a boltban beszélünk, addig hallgass! Máris mindenki minket néz! Azt hiszik, hogy a feleségem vagy, és vitatkozunk. Csendben kövess engem, ahogy illik!” Súgta Ali.

Lara elhallgatott, és csendben követte a „férjét”. Arra gondolt közben, hogy mi lesz, ha a papírjait nem kapja vissza? Hogyan bizonyítja be, hogy ki is ő igazából?

Kezdenek kicsúszni a dolgok a kezéből.

A boltban nyitás előtt beszéltek az új helyzetről.

„Majd beszélek a nővéremmel Laia és elintézem ezt a dolgot.” Mondta Latifa és megsimogatta Lara fátyolos fejét.

„Addig is élj úgy, mintha valóban egy muzulmán lány lennél!” Mondta Ali.

Egy hét telt el. Lara mindent betartott, amit Sahar kért tőle. Mindig a fekete fátyolt viselte, imádkozott, együtt olvasták a koránt, még a mecsetbe is elkísérte pénteken, de a papírjait nem kapta vissza, hiába kérte.

„Beszéltem a nővéremmel, de nem tudtunk megállapodni egymással. Forduljunk a hatóságokhoz! Írd alá ezt a papírt, hogy a te nevedben intézkedhessek.” Mondta Latifa.

Lara elolvasta a papírt, ami arról Szólt, hogy Lara Fulton megbízza Latifa Mehmedet, hogy az iratai ügyében intézkedjen.

Újabb hét telt el. Lara minden nap Latifa boltjában dolgozott és naponta megkérdezte, hogy halad az ügye.

„Türelem! Ehhez idő kell, de ne félj, minden rendben lesz.” Nyugtatta meg Latifa.

Lara továbbra is úgy élt, mint egy vallásos arab asszony. Még mindig bízott abban, hogy Sahar visszaadja a papírjait. Együtt imádkozott a többi fátyolos asszonnyal, és viselte a fekete fátyolt. Az arab asszonyok teljesen befogadták maguk közé. Lara is egy egyiptomi muzulmán asszony volt számukra. Mindig Laiának szólították.

Ali pedig gyakran és hosszan beszélgetett vele. Egyre jobban megkedvelte a férfit.

Egy hónap telt el, amikor Latifa papírokat tett Lara elé.

„Ezek az új irataid. Nem kell tovább aggódnod! Mindent elintéztem neked!”

Lara döbbenten nézte a papírokat: Laia Mehmed, férjezett, férje neve: Ali Mehmed, állampolgárság: egyiptomi, vallás: muzulmán.

Tiltakozni akart, de Ali leültette.

„Mi a baj kedvesem? Most már a feleségem vagy. Ezentúl azt kell tenned, amit én mondok neked! Mellettem jó sorod lesz, feleség!” Mosolygott a férfi.

„Azonnal menjünk el a nagykövetségre!” Kiáltott fel Lara.

A nagykövet nézte a papírokat.

„Sajnálom, nem tehetek semmit! A férje, aki itt ül maga mellett, volt olyan kedves, hogy elkísérte magát ide. Itt ül előttem teljesen lefátyolozva, és a segítségemet kéri. Hogyan segíthetnék? Minden szabályos. Ön megbízta az anyósát, hogy intézze el a papírokat. Ön már egyiptomi állampolgár. Nem pedig Britt.”

Lara fel akarta emelni a fátyolt az arcáról, de a férje megfogta a kesztyűs kezét.

„Nem mutathatod meg magad idegennek!” Mondta Ali szigorúan.

„Igen asszonyom, maradjon csak lefátyolozva! Volt már problémánk abból, hogy valaki a férje engedélye nélkül felfedte az arcát.” Mondta a nagykövet.

Ali ment hazafelé, a felesége két lépéssel lemaradva követte.

„Nem értelek asszony! Van rendes otthonod, férjed, aki jól keres, és szeret téged. Mit akarsz még? Őszinte leszek hozzád. Én kértem meg Sahart, hogy vegye el az irataidat. Én és az anyám intéztük el az új papírokat neked! Némi baksis mindenütt csodákra képes! És mindezt miért? Azért, mert szeretlek! Mert azt akartam, hogy a feleségem legyél! És most már az vagy! De tudod mit? Ha egy év múlva még mindig el akarsz válni, magam viszlek vissza Londonba!”

Lara tanácstalanul követte a férjét. Most mit tegyen? Éljen itt, mint egyiptomi feleség? Viselje a fekete fátyolt élete végéig? Ha hazamehetne, találna magának egy rendes férjet? Itt van Ali, akit nagyon megkedvelt, és aki szereti őt. Még a börtönt is megkockáztatta, hogy elvegye őt feleségül. Lara nagyon büszke volt erre. A férjének igaza van. Hiszen itt mindene megvan, amire egy asszony vágyhat. Csak gyerekei nincsenek, de majd a férje gondoskodik róla, hogy legyenek. És ha mégsem sikerülne ez a házasság, egy év múlva otthon lesz.

Lara felemelte fátyolos fejét és ment a férje után.

Zila büszke volt a bátyjára. A terv zseniális volt és bevált. Laia olyan rendes asszony. Igazán jó muzulmán feleség lett belőle. Senki nem gondolná róla, hogy nem Egyiptomban született!

Latifa mosolyogva nézte, ahogy a menye a fekete fátyolban a vevőkkel alkudozott.

Nagyszerű eladó! A bolt bevétele sokkal több, mint korábban! Nem fog visszamenni Londonba. Itt marad, és unokákat fog szülni neki. Egy gond megoldva. Már csak a Zilát kell férjhez adnom. Gondolta vidáman.

 

 

 

 

 


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s