A Show

A Show

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

Karl Gutman egy kis német város televíziójának vezetője volt. Éppen a helyettesével beszélgetett, hogyan lehetne a nézettséget emelni.

„Mi lenne, ha mi is rendeznénk egy valóság show-t? Olyat például, mint a feleségcsere.” Mondta Abu Hadid.

„Hogyan gondolod?

„Egy muzulmán és egy keresztény család feleségeik helyet cserélnének.”

„És a keresztény asszony élne, mint muzulmán feleség, a muzulmán pedig, mint egy keresztény asszony?”

„Igen. A nézőink között jelentős a muzulmánok száma. Így még többen lennének. Már beszéltem is a helyi muzulmán vallási vezetővel, aki nem emelt kifogást.”

„Rendben! Szervezd meg! Elindítjuk, és meglátjuk mi sül ki belőle.”

Abu elindította a szervezést. Először kellett két egyforma családot találnia, akik megfelelő díjazás ellenében szerepelnének. Ez nem volt könnyű. Sok muzulmán család egyáltalán nem akart a képernyőn szerepelni. A keresztények asszonyok között pedig nehéz volt olyat találni, akik vállalnák a muzulmán életformát. És a két család még hasonlítson is egymásra.

Félévnyi keresés után végre megtalálta. Az irodájában ott ült a négy ember. Két harminc év körüli férfi és a feleségeik.

Az arab férfi európai ruhát viselt, de a feleségét fekete fátyol takarta el. Hosszasan beszélgettek, mire az arab férfi a következő javaslattal állt elő:

„Amíg a forgatás elkezdődik, addig a két asszony begyakorolhatná, milyen lesz egymás bőrébe bújni. Éjszakára természetesen mindenki visszatérne a saját családjához, de napközben Márk lenne a feleségemmel, én pedig az övével.”

„És te elfogadnád, hogy egy idegen férfi éljen a feleségeddel Hasszán?” Kérdezte Márk.

„Miért ne? Csak nappal lennétek együtt. A pénzre pedig nagy szükségünk lenne!”

„És mit szól mindehhez a feleséged?” Kérdezte Márk.

„Kit érdekel? Neki semmi beleszólása nincs ebbe! Én döntök, ő engedelmeskedik!” Vonta meg a vállát Hasszán.

Mindenki aláírta a szerződést.

„Nagyszerű! Egy hét múlva kezdünk. Addig ismerkedjetek meg egymással.” Mondta Hadid.

Egy óra múlva a két házaspár ott volt Hasszán házában.

A két férfi leült a nappaliba, a nők átmentek a lakás női részébe.

„Galina vagyok. Ismerkedj meg új életeddel!” Mondta a fátyolos asszony.

Anna békésen tűrte, hogy az arab asszony levetkőztesse, majd felöltöztesse a fekete ruhákba, és fátyolba. Aztán Galina is levetkőzött, és felvette Anna ruháit.

Anna segített neki kisminkelni magát.

„Egész jól sikerült. Még egy kicsit hasonlítok is rád! Szerintem nagyon csinos vagyok a ruhádban, és neked is jól áll a fekete fátyol! Hogy érzed magad benne?” Mondta nevetve a miniszoknyás arab asszony.

„Vicces, de még tetszik is ez a fekete fátyol! Annak ellenére, hogy alig látok benne. Minden olyan ködössé vált. És te nem félsz, hogy a férjed agyonüt, ha meg lát ebben a rövid ruhában? Nem hiányzik a fátyol? Nem furcsa nélküle?” Kérdezte Anna.

„Egyáltalán nem hiányzik nekem! Tudod, még otthon is viselnem kell, sőt éjjel is! Hasszán nagyon szigorú velem! Nem is értem, most miért egyezett bele ebbe az egészbe! Kíváncsi vagyok, mit szól, ha meglát minket.” Mondta Galina mosolyogva.

Anna arra gondolt, hogy neki kellene egy ilyen szigorú férj! Márk olyan gyenge. Neki erős férfi kell, aki tud neki parancsolni, és elmosolyodott a niqab mögött. Ez a fátyol nem is rossz! Még a gondolataimat is eltakarja! Csak ne lenne ennyire meleg!

„Gyere, mutassuk meg magunkat a férjeinknek!” Mondta Galina.

„Nagyon jól néztek ki! Különösen te a fátyolban! És most menj, készíts ebédet nekünk, te arab asszony, mert éhesek vagyunk!” Mondta Hasszán a fátyolos Annának.

Galina intett Annának, és kisiettek a konyhába.

Miután a két asszony távozott a férfiak beszélgetni kezdtek.

„Galina nagyon jól néz ki a miniszoknyában. Azt hittem nagyon mérges leszel, amikor meglátod a fátyol nélkül abban a rövid szexi ruhában.” Nevetett Márk.

„Akkor nem egyeztem volna bele a forgatásba! A te feleséged pedig fátyolt visel, mint egy hithű muzulmán arab asszony. Ki kellene cserélnünk őket, és nem csak a forgatás idejére! Nem gondolod?” Mondta Hasszán.

Mindketten nevettek.

A két asszony elkészítette az ebédet. Galina arab receptre oktatta Annát, mindennek elmondva az arab nevét is. Anna gyorsan megtanulta, hogyan főzzön a fátyolban és a kesztyűben. Nem is nehéz, gondolta.

Galina három személyre terített.

„Te majd utánunk eszel. Az arab asszonyok nem esznek együtt férfiakkal. Még a férjükkel sem! Így szokás. Nekem most szabad együtt ennem velük, mert én most nem vagyok arab asszony.” Súgta a fátyolos asszonynak, aki bólintott.

Anna nézte, hogyan ebédelnek, beszélgetnek egymással, miközben ő némán állt a „férje” mögött. Ha kértek valamit, odaadta nekik. Tetszett neki, hogy fátyolban szolgálja ki a „férjét” és a vendégeit.

Amikor végeztek, Anna visszavitte a maradék ételeket a konyhába és Galina segítségével rendet rakott az étkezőben.

„Egyél úgy, hogy nem veszed le a fátyolt! Nekem is mindig úgy kellett ennem a férjem miatt, aki ezt megkövetelte tőlem.” Mondta Galina.

Anna bólintott. Hamar belejött. Utána közösen elmosogattak, majd Galina így szólt:

„Meg kell tanulnod imádkozni is! Hozzá tartozik az életünkhöz, és a forgatás ideje alatt úgyis te helyettesítesz engem.” Nevetett az arab asszony.

Galina leterített egy imaszőnyeget, elmagyarázta Annának, mit kell tennie, és megtanította neki az ima szövegét arabul.

„Egész ügyes voltál! Menjünk sétálni! És tanulj meg arabul!” Mondta Hasszán, aki közben bejött, és végignézte Anna imáját.

A két asszony követte a férjeiket. Közben Galina arabul tanította a fátyolos Annát.

Anna gyorsan tanult. Bár a fekete fátyol korlátozta a mozgását és a látását, tetszett neki.

Hasszán meghívta őket egy kávéra. A két asszony külön asztalhoz ült, és beszélgettek. Galina örült, hogy divatos ruhát viselhet. Kellemes borzongással gondolt arra, hogy mindenki őt nézi. Ez persze nem volt igaz. Az emberek inkább a fátyolos Annát nézték meg, mert még az arab asszonyok között is ritka viselet volt a mindent eltakaró niqab.

Késő délután lett, amire visszaértek. Anna vacsorát készített a többieknek. Megvárta, amíg befejezik, aztán ő is evett. Rendet rakott, és elmosogatott, mintha ő lenne a háziasszony.

„Na milyen volt fátyolos muzulmán asszonyként élni?” Kérdezte Galina, és intett Annának, hogy vetkőzzön, és ő is vetkőzni kezdett.

„Egész jó! Szinte sajnálom, hogy véget ért.” Mondta nevetve Anna.

Pár perc múlva mindketten a saját ruhájukban voltak. Hazafelé Anna lelkesen mesélte a férjének, milyen jól érezte magát, mennyire összebarátkoztak Galinával.

Márk nem is nagyon figyelt rá. Arra gondolt, hogy milyen csinos volt az arab asszony a felesége ruhájában. Fiatalabb is két évvel, mint Anna.

Hasszán is arra gondolt, Anna jobb feleség lenne, mint Galina.

A következő nap Galina ismét ruhát cserélt Annával, és így szólt a fátyolos asszonyhoz:

„Most te vagy Galina, a muzulmán arab asszony. Gyere, menjünk a piacra vásárolni!”

„És te vagy Anna, a keresztény asszony.” Jött a válasz a fekete niqab mögül.

Mindketten nevettek.

Anna és Galina sétáltak egymás mellett. Közben Galina tovább tanította Annát arabul.

Galina élvezte, hogy a férfiak megnézik. Mennyivel jobb ez a ruha, mint a fekete fátyol, amit most Anna visel. Gondolta mosolyogva.

Anna kezdett hozzászokni a fátyolhoz. Tetszett neki, hogy ha arab asszonyok jöttek szembe velük, azok arabul köszöntek neki. Ő pedig visszaköszönt.

„Mindenki arab asszonynak néz.” Mondta a niqab mögött mosolyogva.

„Annak is nézel ki. Ugye mondtam, hogy könnyen hozzászoksz majd.” Mondta Galina,

és Anna bólintott.

Vásárlás közben Galina alkudozott az árusokkal, Anna pedig vitte a megvásárolt árukat.

„Az arab barátnőm mélyen vallásos, ezért nem mutathatja meg az arcát senkinek, és ezért viseli a fátyolt.” Magyarázta mindenkinek Galina.

Otthon Galina Hasszán egyik kedvenc ételét tanította meg Annának, aki a fekete fátyolban és kesztyűben már egyre gyakorlottabban dolgozott.

Miután a többiek megebédeltek, Anna is evett. Hasszán odajött hozzá a konyhába, és szigorúan így szólt:

„Márk és Anna elköszöntek. Majd este visszajönnek. Gyorsan mosogass el, és rakj rendet Galina! Ugye nem felejtetted el, hogy péntek van, és megyünk a mecsetbe a közös imára! Siess asszony! Nem akarok várni miattad!”

„Igen uram! Hamar kész leszek!” Mondta Anna.

Anna pár perc alatt végzett. Hasszán addig elmagyarázta neki, hogyan viselkedjen, és mit tegyen a mecsetben.

Siettek a mecsetbe. Anna alig győzte a lépést tartani a „férjével”, de nem akart szólni neki, hogy lassítson. Csak sietett a szűk fekete ruhában, és alig kapott levegőt a vastag fátyol miatt.

Együtt imádkozott a többi fátyolos asszonnyal. Utána a mecset előtti téren várakozott a sok feketébe burkolt asszony mellett. Anna nem értette, hogyan fogja őt megtalálni a „férje”, hiszen minden asszony egyformán nézett ki. Aztán rájött. Egy férfi jött ki a mecsetből. Egy fekete alak kivált a tömegből, odament a férfihoz, és a pár távozott. Tehát nem a férfiak választják ki a feleségüket, hanem az asszonyok a férjüket. Nézte, ahogy a férfiak jönnek kifelé. Amikor végre meglátta Hasszánt, odasietett hozzá.

„Galina te vagy az?” Kérdezte arabul a férfi, és amikor Anna bólintott, folytatta:

„Gyere feleség, menjünk haza!”

Nagyon furcsa volt ez Anna számára, de még furcsább, hogy tetszett neki! Fekete fátylában, lehajtott fejjel követte a „férjét”.

Otthon Hasszán így szólt a fátyolos asszonyhoz:

„Takaríts ki Galina! De olyan tiszta legyen minden, mint egy kórházi műtőben! Utána pedig készíts vacsorát! Mire a vendégek megjönnek, minden kész legyen!”

„Úgy lesz uram!” Hajolt meg Anna a férfi felé.

Anna alaposan kitakarított. Állt a „férje” mögött, amíg a többiek ettek.

Vacsora után rendet rakott, és elmosogatott, miközben Galina tovább tanította arabul.

Minden reggel Anna felvette a fekete fátyolt, és viselte estig. Galina pedig tanította arabul, főzni, és közben boldogan viselte Anna ruháit.

Amikor a forgatás napja eljött, mind a négyen összejöttek Márk lakásában. Galina nagyon kényelmetlenül érezte magát a fekete fátyolban. Szívesebben viselte volna újra Anna valamelyik csinos ruháját. Végül ravaszul így szólt:

„Lepjük meg Hadid urat! Cseréljünk már most ruhát! Kíváncsi vagyok észreveszi-e, hogy nem én vagyok Márk felesége. Anna pedig a fátyolban nem Hasszán felesége.”

Mindenki beleegyezett. Galina kisminkelve, a divatos ruhájában elégedetten nézte magát a tükörben. A frizurája is olyan volt, mint Annáé. Egy fekete alak lépett oda mellé.

„Nos Galina? Milyen fátyolos muszlimának lenni?” Kérdezte Annát az arab asszony.

„Egész jó Anna! Egy hét alatt egészen hozzászoktam a fátyolhoz. A férjem, vagyis Hasszán kérésére, együtt imádkozom vele.” Mondta Anna.

Galina elmosolyogta magát. Nem kerülte el a figyelmét a nyelvbotlás. Legyen csak tiéd Hasszán! Szívesen elcserélném Márkkal! Gondolta vidáman.

„Gyere Galina, ülj hátra!” Mondta Hasszán a fátyolos asszonynak.

„Te pedig ülj mellém Anna!” Mondta Márk.

Anna fekete fátylában Hasszán kocsijának hátsó ülésén ült. Az első ülésektől egy üvegfal választotta el. A hátsó ajtókon belül nem voltak kilincsek. A négypontos biztonsági öv, ami a székhez rögzítette, csak kulccsal nyitható, és a kulcs a „férjénél” van. A sötétített ablakokon alig látott ki. Milyen szigorú férjem van! Gondolta a niqab mögött mosolyogva Anna.

A tv épületénél leparkoltak, Hasszán kisegítette a „feleségét” a kocsiból.

A miniszoknyás asszony odament, és megfogta a fátyolos asszony kesztyűs kezét.

„Gyere Galina! Menjünk a férfiak után!” Mondta Annának.

Ott ültek mind a négyen Hadid irodájában, aki nem vett észre semmit. Anna vigyorgott a niqab mögött, miközben a férfi úgy beszélt róka, mint Hasszán feleségéről. Tökéletesen játszotta a fátyolos arab feleséget. Nem volt nehéz, hiszen csak némán ült a „férje” mellett.

Galina pedig Márk feleségét játszotta. Kisminkelve, új frizurájával nem volt nehéz dolga.

„Abu! Nem is vetted észre, hogy a feleségeink helyet cseréltek! A fátyolban Hasszán mellett Anna ül! Mellettem pedig Galina!” Mondta nevetve Márk.

Abu Hadid hangosan nevetett.

„Valóban nem vettem észre! Ebben a divatos ruhában tökéletesen Márk feleségének nézel ki Anna, bocsánat, Galina. Te pedig a fekete fátyolban Hasszán arab feleségének látszol.”

„Galina, illetve Anna, együtt élt velem ezen a héten. Minden nap reggeltől estig viselte a fátyolt, és muzulmán feleségként viselkedett. Már néhány mondatot tud is arabul. Nagyon elégedett voltam vele.” Mondta Hasszán.

„Szívesebben viselem a rövid szoknyát és a tűsarkú cipőt, mint a mindenemet eltakaró fekete fátyolt. Igazán nőnek érzem magam bennük! Szerencsére Hasszán nem követelte meg tőlem, hogy amíg nála vagyok, visszabújjak a fátyolba.” Mondta Galina.

„Nem értem, miért mondod ezt! Évek óta viselted a fátyolt. Volt időd hozzászokni. Nézz rám! Csak egy hete viselem, és megszoktam. Igaz, csak nappal viseltem, de ha kell, akkor éjjel is viselném.” Mondta Anna, kesztyűs kezével magára mutatva.

„Lesz rá alkalmad, mert egy óra múlva kezdődik a nyitójelenet forgatása, utána pedig a csere. Két hónapig tart az első széria. A többit meglátjuk. Most pedig öltözzetek át a bemutatkozáshoz a saját ruhátokba!” Mondta Abu.

„Kedves nézőink! Amit most útjára indítunk, mondhatjuk egyedülálló! Itt van két házaspár. Márk és a felesége, Anna. Kedves keresztény pár. A másik oldalamon pedig egy nem kevésbé kedves muzulmán pár, Hasszán és a fátyolban a felesége, Galina. De mi lesz, ha a két asszonyt kicseréljük? Hogyan válik be Galina keresztény feleségként? És Anna? Mi lesz vele, ha muzulmán feleségként fátyolt kell hordania? Hamarosan megtudjuk! Hölgyeim, cseréljenek ruhát!” Mondta Abu Hadid a kamerába, és intett a két asszonynak.

„Végre ismét megszabadultam a fátyoltól! Mehetünk vissza, Abu már vár minket.” Mondta Galina, amikor átöltöztek.

Anna bólintott. Még egy utolsót igazított a fátyolon kesztyűs kezével, és követte Galinát.

„Kedves nézőink! Megjött a két asszony, és egymás ruháiban! Galina! Hogy érzed magad a niqab és a hosszú ruhák nélkül? Nem zavar a rövid szoknya? A mélyen kivágott ruha? Tudsz járni ebben a tűsarkúcipőben?” Fordult Abu Hadid a miniszoknyás arab asszonyhoz.

„Egyáltalán nem zavar! Igazság szerint nem először viselem őket, mert a férjem megengedte, hogy a forgatás előtt is felpróbáljam őket.” Mosolygott a kamerába Galina.

Tényleg örült, hogy a niqab helyett a csinos ruhában lehetett. A tűsarkú cipőt is imádta. Olyan szexinek érezte magát.

„És te Anna? Hogy érzed magad teljesen lefátyolozva? Nem zavar, hogy semmi sem látszik belőled? Látsz rendesen?” Fordult Abu a feketefátyolos asszonyhoz.

„Mint az előbb Galina említette, viseltük már egymás ruháit. Egyáltalán nem zavar a niqab. Persze kicsit ködösen látok benne, meleg, és lélegezni sem könnyű, de megszokható. A hosszú ruha kicsit nehéz, és korlátozza a mozgást.” Válaszolta Anna.

„Nos akkor Márk és Hasszán vigyétek haza új feleségeiteket és találkozzunk holnap! Akkor kezdődik a show. Viszont látásra kedves nézőink! Ne felejtsenek holnap nézni minket! Érdekes riportokat láthatnak a kicserélt feleségek első napjáról!” Mondta Abu.

A parkolóban Márk kinyitotta az ajtót a „feleségének”.

„Köszönöm drágám!” Mondta a csinos asszony.

Ránézett Márkra és elégedetten látta, hogy tetszik a férfinek.

„Ó Márk! Annyira szeretnék igazán a feleséged lenni! És az is leszek, mire vége lesz ennek a forgatásnak. Én leszek Anna, Márk csinos felesége!” Gondolta Galina.

Anna érezte, hogy Hasszán olyan szorosra húzza a biztonsági övet, hogy mozdulni sem tudott. Mozdulatlanul ült a hátsó ülésen a fekete fátylában. A „férje” odahajolt hozzá.

„Mostantól a feleségem vagy Galina! Márk és én megegyeztünk, hogy kicserélünk benneteket. Megtanulsz arabul, és utána csak arabul beszélhetsz! Megszervezem neked a muzulmán vallási eskütételt! Imádkozol majd naponta ötször és olvasod a koránt, amikor a szabadidőd engedi! Senki nem láthat többé fátyol nélkül, csak én! Még éjjel is viselni fogod! Rendben tartod a házat, mosol, főzöl, takarítasz, és neveled majd a gyerekeinket! A házat csak velem együtt hagyhatod el, ha vásárolni kell, vagy ha a mecsetbe megyünk! Megértettél?”

„Galina” hallgatta a „férje” szigorú szavait. Ez az, amire vágyott! Egy szigorú férjre, aki erős, és tud parancsolni. Ránézett Hasszánra a vastag fekete fátyolon keresztül és bólintott.

„Igen férjem, megértettem. Minden úgy lesz, ahogy parancsolod!”


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s