A támogató

A támogató

T_G

Version for “Tales of the Veils” website.
Not for reproduction on other websites or in any other publishing format without author’s permission.

 

Erika Sommer 23 éves vékony barna lány volt. A legjobb barátja pedig Asra Kagan, egy hasonló korú arab lány. A barátság egyik oka Erika szüleiben kereshető. Ingrid és Fritz nem szimpatizált az arabokkal és Erika már csak dacból is barátkozott Asrával.

Némi veszekedés után a szülei békén hagyták Erikát. Betudták az egészet a nehezen kezelhető lányuk szeszélyének, és remélték, hogy hamarosan elfelejthetik ezt is. Talán ha Erika végre állást talál magának, kevesebb ideje lesz a butaságokra. Gondolták a szülők.

Erika azonban egyre jobban összebarátkozott a muzulmán lánnyal, aki ugyanúgy szerette a divatos ruhákat, mint Erika. Asra mesélt neki a kultúrájukról, vallásukról. Még arabul is megtanította pár hónap alatt, sőt imádkozni is. Erika ateista volt, katolikus szülei nagy bánatára. Arabul imádkozni nem volt más Erika számára, mint a barátnőjének tett gesztus. Asra tudta ezt, és mégis örült neki. Erika egyszer még a mecsetbe is elkísérte őket.

Egy nap Asra dühösen a helyi újságot dobta az asztalra.

„Nézd mit talált ki Godfrid! Ez már tűrhetetlen!” Mondta Erikának.

Anna Godfrid a város polgármestere volt, és sokan nem szerették. A két lány sem.

„Hamarosan tilos lesz a burqa és a niqab viselése!” Olvasta a cikk címét Erika.

A cikk arról szólt, hogy a polgármester szerint a fátyol a nők elnyomásának eszköze, amit a férfiak kényszerítenek a nőkre. Rendeletet fog hozni a betiltására.

„Ez botrányos! Miért nem viselhetjük azt, amit akarunk?” Méltatlankodott Asra.

„De hát ti nem is viseltek fátyolt!” Csodálkozott Erika.

„Ez egy elvi kérdés! Ha viselni akarjuk, hagyják, hogy viseljük! Legyen ez a mi döntésünk! Már szervezzük a tiltakozó menetet. Gyere el te is, és támogass minket!” Kérte az arab lány.

Meg is egyeztek abban, hogy másnap reggel kilenc órakor találkoznak Asra szüleinél.

Amikor Erika becsengetett hozzájuk, egy feketefátyolos nő nyitott ajtót neki.

„Szia barátnőm! Gyere be, már neked is előkészítettünk anyával egy fátyol szettet.” Jött Asra hangja tompán a niqab mögül.

„Én is fátyolt viseljek?” Csodálkozott Erika.

„Természetesen! Minden felvonuló fátyolban lesz!” Bólintott Asra.

Asra és az anyja, Dima, bekísérte Erikát egy szobába, és levetkőztette. Fekete bugyit, inget és harisnyát adtak rá.

„Szükség van erre? Miért nem viselhetem a saját alsóruháimat?” Kérdezte Erika.

„Te is egy muzulmán arab lány leszel, tehát ugyanazt fogod viselni, mint amit most én!” Nevetett Asra.

Folytatták Erika felöltöztetését. Hosszú abaját, cipőt adtak rá, és a feje köré tekerték a hidzsabot. Már csak az arca és a keze látszott, de azok sem sokáig. Asra felhúzta Erika kezeire a fekete kesztyűket, Dima pedig az arca elé kötötte a niqabot.

„Kész is vagy! Ugye milyen csinos muzulmán lányt csináltunk belőled? Gyere, nézd meg magad a tükörben!” Mondta Asra.

Erika nézte a három egyforma fekete fátyolos asszonyt. Dima megfogta a háromrétegű niqab egy rétegét, és Erika feje fölé húzta.

„Ha magunk között vagyunk, ezt a réteget elhúzhatod a szemed elől, hogy jobban láthass. De ha kimegyünk a házból, vagy férfi van a közeledben, ismét húzd az arcod elé! Rendben?” Mondta Dima.

Erika bólintott. Bár még mindig ködös volt minden, de most sokkal jobban látott. A szeme is látszott tükörben, de csak egy vékony fekete anyagon keresztül. Minden mást eltakart a fátyol. Visszahúzta a harmadik réteget az arca elé, és kiléptek a házból.

Három fátyolos asszony együtt sétált a polgármesteri hivatal előtti térre, amit a tiltakozás helyszínének választottak. A hivatal előtti tér már tele volt feketefátyolos asszonyokkal. Több száz teljesen egyforma fátyolos asszony kiabálta kórusban:

„Szabadságot akarunk! Jogunk van fátyolt viselni! Nem kell a szabály! Ne szóljanak bele, mit viseljünk! Követeljük a szabály visszavonását, vagy a polgármester lemondását! Szabadságot a muzulmán asszonyoknak!”

Erika együtt kiabált a többi asszonnyal. Hol arabul, hol németül kiabáltak. Aztán a tüntetés vezetője, egy idősebb asszony, imához szólított. Mindenki együtt imádkozott.

Erika is a nagy közösség tagja volt. Örült neki, hogy része lehet egy közös rendezvénynek, egy közös akaratnak, és bízott a sikerben.

Késő délután lett, mire a tiltakozás véget ért. Nem jött ki hozzájuk senki, ezért a vezető kért mindenkit, hogy a következő napokban is folytassák, amíg nem engednek nekik.

„Ne felejtsétek el! Jogunk van követni a vallásunk előírásait! De mivel asszonyok is vagyunk, akiknek a családjukkal is foglalkozni kell, ezért holnaptól csak délután jövünk.” Mondta az asszony.

Erika, Asra és Dima ballagtak hazafelé. Erika csalódott volt. Hiába viselte a fátyolt, hiába imádkozott együtt a többiekkel, nem értek el eredményt. Ugyanakkor büszke is volt magára. Nem hozott szégyent a barátnőjére. Senki nem mondhatta, hogy a fekete fátyol mögött nem is muzulmán lány bújik meg.

„Hogy érezted magad? Ugye jó volt? Ugye eljössz holnap is?” Kérték Erikát.

„Tényleg jó volt! A végére már a fátyol sem zavart. És szívesen eljövök megint.” Nevetett Erika.

Észre sem vette, és máris hazaértek. Ekkor jutott eszébe, hogy még mindig a fátyolban van. A régi ruhája ott maradt a barátnőjénél. Mit fognak szólni a szülei, ha meglátják a fátyolban?

Meglepetésére Asra apja nyitott ajtót nekik. Bekísérte a három fátyolos nőt a nappaliba, ahol Erika szülei ültek.

„Szervusz lányom! Rashid elmondott mindent.” Mondta Fritz.

„Megegyeztünk, hogy arab lányként bánunk veled. Úgyis fátyolt viselsz, és együtt imádkoztál a többiekkel, tehát most muzulmán lány leszel! Melyik vagy te lányom?” Kérdezte Ingrid.

Erika fel akarta emelni a fátylát, de az apja rászólt:

„Hagyd csak magadon! Nem vagy elég erős ahhoz, hogy továbbra is viseld? Akkor meg miért bújtál bele?”

„Apádnak igaza van! Ha nem bírod hordani, akkor vesd le bátran, de ha nem vagy nyuszi, és elég erősnek érzed magad, akkor maradj benne. Holnap úgyis folytatódik a tüntetés! Nem akarsz részt venni rajta? Asra csalódna benned!  És az a név, hogy Erika nem illik hozzád! Sokkal inkább az, hogy Elisha! És egy kicsit átrendeztük a szobádat is.” Mosolygott Rashid.

„Én nem vagyok nyuszi! Olyan erős vagyok, mint az acél! És természetesen részt veszek a holnapi tüntetésen is!” Mondta Erika fátyolos fejét dacosan megemelve, kesztyűs kezeit csípőjére téve.

„Rendben van Elisha! Ehhez a fekete fátyolhoz tényleg jobban illik ez a név. Köszönj el a barátaidtól, aztán vacsorázunk.” Mondta Ingrid.

Miután Asra és a szülei eltávoztak. Erika és Ingrid megterítettek. Erika is az asztalhoz akart ülni, de az apja így szólt:

„Egy rendes muzulmán lány nem eszik együtt egy férfival, akkor sem, ha az apja az!”

Erika nagyon éhes volt, de meg kellett várnia, amíg az apja és az anyja végez. Fritz direkt lassan, komótosan evett. Végre befejezte, és Erika is asztalhoz ülhetett. Le akarta venni a fátyolt, de Ingrid rászólt:

„Mit csinálsz? Miért vennéd le? Rendes muzulmán lány, evés közben sem veszi le!”

„De anya! Én nem vagyok muzulmán!” Tiltakozott Erika.

„Dehogynem Elisha! Nézz csak a tükörbe! Ebben a fekete fátyolban olyan vagy, amilyennek egy szigorú muzulmán férj, vagy apa látni akarna.”

„És most imához! Neked, mint muzulmán lánynak, kötelező az ötszöri imádkozás!” Mondta Ingrid szigorúan, miután Erika befejezte a vacsorázást.

Erika tiltakozni akart, de az anyja nem is figyelt rá, csak leterítette az imaszőnyeget, amit Rashid hozott magával, sok minden mással együtt, és intett, hogy kezdje el.

Imádkozás után Ingrid megfogta Erika kesztyűs kezét, és bekísérte a fátyolos lányt a szobájába. Erika meglepetten nézett körül. A szobája ablakát lefestették. A fény átjött rajta, de keresztüllátni nem lehetett. A tv-je eltűnt, a cd-k szintén. A könyvespolcán csak néhány könyv és újság feküdt. Odament a polchoz és megnézte, mik vannak rajta. Csupa arab nyelvű írás. Egy Korán, néhány könyv a muzulmán feleségek és asszonyok életéről, kötelező viselkedéséről, vallásos könyvek és újságok.

„Tanulmányozd ezeket Elisha! Elsősorban a Koránt! Majd meséld el, miket olvastál! És nem veheted le a fátyolt, amíg én meg nem engedem. Különben holnap nem mehetsz el!”

„Anya én már felnőtt vagyok! Ne mondd nekem, hogy mit tegyek!” Duzzogott Erika.

„Annyira mégsem vagy felnőtt, hogy munkát keress magadnak! És értelek én Elisha! Kényelmetlenek ezek a ruhák és a fátyol. Meleg, nehéz, és nem látsz benne. Szeretnél kibújni belőle, és valami kényelmeset vennél magadra. Nem akarsz olyan szigorú életet élni, mint egy igazi muzulmán, de a pártfogoltjaidtól elvárnád, hogy azt hordják, és tegyék, ami neked elviselhetetlen. Lent vannak a pincében a dolgaid. Hozd fel magadnak, ha akarod, de nekem utána ne mondd, hogy te milyen erős vagy!” Nevetett Ingrid.

„Én igenis erős vagyok! Nem hozok fel a pincéből semmit! Ha más tud élni ilyen szigorú szabályok szerint, nekem is menni fog.” Toppantott a lábával mérgesen Erika.

Miután Ingrid kiment, Erika első gondolata az volt, hogy leveszi a fátyolt, de rájött, hogy ez a gyengeség beismerése lenne. Levette Koránt a polcról, és hangosan olvasni kezdte.

Tudta, hogy az anyja hallgatózni fog. Neki szánta, dacból.

És Erikának igaza volt. Ingrid a kulcslyukon keresztül belesett a szobába. Látta, hogy Erika a szoba közepén ül egy párnán. Hallotta, ahogy a lánya arabul olvas. Elvigyorodott, és odament a férjéhez.

„Most éppen talpig a fekete fátyolban ül a szobájában, és hangosan olvas. Alighanem a Koránt, és arabul. Biztos vagyok benne, hogy tudta, hallgatózni fogok. Dacos, mint mindig.”

„Gondolod, hogy sikerül megutáltatni vele?” Kérdezte Fritz.

„Persze! Kinek tetszene ez a rettenetesen szigorú élet?” Bólintott Ingrid.

Egy óra múlva Ingrid kopogott Erika ajtaján:

„Menj fürödni Elisha! Hajnalban kelned kell az első imához, mint minden muzulmánnak!”

Erika kinyitotta a szekrényét, de a saját ruhái helyett csak fekete ruhákat talált benne.

Már meg sem lepődött. Fürdés után friss ruhákat és fátyolt vett magára.

„Nem akarsz inkább a pizsamádban aludni Elisha?” Kérdezte Fritz.

„Hogy aztán kinevess a gyengeségemért? Inkább alszom ebben a fátyolban! Vedd tudomásul!” Mondta Erika mérgesen és becsukta az ajtót maga után.

Erika arra ébredt, hogy a vállát rázzák.

„Ébresztő Elisha! Itt a hajnali ima ideje.” Keltette fel Ingrid.

Reggeli után Fritz így szólt Erikához:

„Gyere! Menjünk vásárolni! Anyád addig elkészíti az ebédet.”

„Fátyolban menjek veled vásárolni?”

„Dehogy! Öltözz át!” Mondta a férfi.

Erika elindult a pince felé, de pár lépés után megfordult. Látta, hogy az apja elégedetten mosolyog.

„Majdnem sikerült becsapnod! Azért találtad ki az egészet, hogy levegyem a fátyolt, és beismerjem a gyengeségem! Nem jársz túl az eszemen! Én erősebb vagyok, mint hiszed! Máris indulhatunk!” Mondta a fátyolos lány.

„Rendben Elisha, akkor kövess!” Mondta a férfi.

Útközben Erika rájött, hogy hibát követett el. Őt ugyan a fátyolban senki sem ismerheti fel, de az apját igen, és így kitalálhatják, hogy Erika követi a férfit lefátyolozva.

Természetesen találkoztak ismerőssel. Hazafelé Erika két nehéz szatyorral a kezeiben követte az apját, amikor ismerős hangot hallott.

„Szia Fritz! Csak nem a lányod kísér téged ebben a fekete fátyolban? Nem is tudtam, hogy muzulmán lett!”

Erika úgy érezte, elsüllyed szégyenében.

A szomszédban lakó fiatalember volt. Erika szívesen vette volna, ha Ottó König udvarolt volna neki, de a 28 éves csinos férfi eddig rá sem nézett.

Ottó és Fritz beszélgettek egymással, végül Ottó a fátyolos lányhoz fordult:

„Erika, ráérsz délután? Szívesen találkoznék veled!”

„Nem ér rá! A tiltakozáson vesz majd részt a muzulmán asszonyokkal. Igaz Elisha?” Mondta Fritz.

Erika vegyes érzelmekkel bólintott. Szívesebben randevúzott volna Ottóval, akinek jól láthatóan tetszett a fátyolban, de megígérte, hogy ma is elmegy tiltakozni. Mit szólna Asra, ha nem menne el? Másrészt viszont kár lenne elszalasztani az alkalmat, hogy találkozgasson Ottóval! A férfi annyira bámulja. Erikának ez nagyon jól esett.

Ebéd után megjelent Asra és Dima. Mindketten a fekete fátyolban.

„Szia Elisha! Ugye megengeded, hogy így hívjalak? Látom, már át is öltöztél, akkor indulhatunk is!” Mondta Asra.

„Igazából azóta viselem, mióta beöltöztettetek, csak reggel frisset vettem magamra azokból, amiket apád hozott magával.” Súgta Erika.

„Végig fátyolt viseltél? Talán abban is aludtál? És étkeztél is benne?” Kérdezte Asra csodálkozva.

„Természetesen! Miért, ti nem ezt tettétek?” Kérdezte Erika.

„Nem bizony! Ilyet csak a legszigorúbb családok követelnek meg!”

„Akkor apád miért hozott nekem több készlet ruhát és fátyolt? Miért hozott nekem Koránt, imaszőnyeget és muzulmán illemkódexeket?” Kérdezte Erika.

„A férjem beszélte le apáddal. Szerintem a szüleid úgy gondolják, hogy ezzel lebeszélhetnek téged arról, hogy segíts nekünk.” Mondta Dima, miközben sétáltak.

„Tévednek! Megígértem, hogy segítek nektek, és be is tartom! Ha kell, Hetekig is hordom!”

„Köszönjük! És ha hónapokig tart?” Kérdezte Asra kíváncsian.

 „Addig hordom, amíg kell!” Bólintott Erika.

Sötétedésig tartott a tiltakozás, aztán Dima és Asra hazakísérték Erikát. Otthon meglepetésére Ottó beszélgetett a szüleivel.

„Gyere Elisha! Ottó tulajdonképpen miattad jött!” Mondta Ingrid.

„Hozz be süteményt Elisha, és bort is! Kínáld meg a vendéget!” Mondta Fritz.

Erika behozott egy tál süteményt, tányérokat, és töltött bort is, de az anyja így szólt:

„Egy rendes muzulmán lány nem ihat alkoholt! Nem is ehetsz együtt velünk! És itt az ideje imádkoznod! Utána a szoba sarkában leülhetsz.”

Erika tiltakozni akart, de Ingrid csak leterítette az imaszőnyeget, és intett, hogy kezdje el.

Erika megtette. Érezte, Ottó minden mozdulatát lesi. Vajon mit gondolhat róla? A sarokban látott egy ülőpárnát. Odament és leült. Nézte, ahogy Ottó beszélget a szüleivel. Olyan kellemes, férfias a hangja! És szinte le sem veszi a szemét rólam! Gondolta Erika elégedetten.

Erikának melege lett a fátyolban, és levegőért kapkodott. Kell nekem Ottó! Azt akarom, hogy ő legyen a férjem! Döntötte el.

Egy óra múlva Ottó elköszönt.

„Elisha! Kísérd ki a vendéget, aztán rakj rendet!” Mondta Ingrid.

Az ajtóban Ottó megfogta Erika kesztyűs kezeit, és elköszönt tőle:

„Jó éjt! Holnap találkozunk Elisha! Annyira gyönyörű vagy ebben a fekete fátyolban!”

Holnap megint eljön a férfi. És tetszem neki! Erika boldog volt. Már hallani vélte a nászindulót.

Éjjel furcsa álmot látott. A templomban állt menyasszonyi ruhában a pap előtt, amikor belépett a vőlegénye, Ottó. Nagy szakálla volt, és arab ruhát viselt. A templom hirtelen mecsetté változott, a katolikus papból Imám lett, a menyasszonyi ruhája fehér niqab és abaja lett. Mit jelenthet ez? Gondolkodott el reggel Erika.

Reggeli után így szólt Ingrid:

„Ma te készíted a vasárnapi ebédet, én csak segítek neked.”

Erika igyekezett a legjobb ebédet elkészíteni. Amikor végzett, lefürdött, és friss ruhákat, fátyolt vett fel. Izgatottan várta, hogy megjöjjön Ottó.

Meg is jött időben. Erika bevezette az étkezőbe, ahol már várta a terített asztal.

„Ma Elisha főzött, én csak segítettem neki.” Mondta Ingrid.

Erika elégedetten nézte a sarokból, hogy Ottó jó étvággyal eszi a főztjét, és közben őt nézi.

Ebéd után megjött Dima és Asra. Erika tanácstalanul állt. Szívesen maradt volna, de megígérte hogy segít. Ottó szólni akart neki, hogy maradjon, de Ingrid megelőzte:

„Mire vársz Elisha? A barátaid rád várnak! Menjetek tüntetni!”

„Menj csak! Majd holnap találkozunk!” Mondta Ottó csalódottan sóhajtva.

A három fátyolos nő sétált a járdán, és Asra megkérdezte:

„Te Elisha! Ki volt ez a férfi nálatok?”

„Ottó König. A szomszédunk, és a vőlegényem!” Mondta Erika.

„Azt látom, hogy neked tetszik a férfi, de vajon ő is tudja, hogy vőlegény?” Kérdezte Asra vihogva.

„Még nem, de majd teszek róla, hogy megtudja. És tudod mi a vicces? Eddig észre sem vett, pedig próbáltam felkelteni a figyelmét! Most pedig, mióta meglátott ebben a fekete fátyolban, elkezdett udvarolni nekem! Nem is lát engem, mert a fátyol teljesen eltakar, ő pedig azt mondja, nagyon csinos vagyok benne. Ki érti a férfiakat?” Vihogott Erika is, kesztyűs kezét a szája elé emelve.

Mindhárman nevettek. Végül Dima szólalt meg:

„Vannak férfiak, akiket ez lobbant szerelemre! És veled mi a helyzet? Viselnéd a fátyolt tovább, a férfi kedvéért? Esetleg életed végéig? És ha ragaszkodna hozzá, hogy muzulmánná válj? Megtennéd az ő kedvéért?”

Erika maga sem tudta a választ.

Egy hónap telt el. Erika végig viselte a fátyolt, és minden nap találkozott Ottóval. A férfi letagadhatatlanul örült a fátyolos lánynak. Mindig Erika kísérte ki a házból a férfit, aki egyre jobban udvarolt neki. Régi gentleman módjára búcsúzóul mindig megcsókolta Erika kesztyűs kezét. Utolsó nap pedig egyszerűen magához rántotta a fátyolos lányt, és szájon csókolta a fátyolon keresztül. Azután elrohant, mint aki megbánta, amit tett.

Erika csak állt megdöbbenve, de boldogan. Ottó csókja nagyon jól esett neki. Ottó kérd már meg a kezem! Ne várd tőlem, hogy könyörögjek neked! Gondolta Erika vágyakozva.

Végre a polgármester kijött a tiltakozókhoz. A polgármester és a vezető hosszan vitatkoztak. Végül a vezető kiáltott egyet:

„Dima! Gyertek ide! Szeretném, ha Elisha bemutatkozna!”

A három fátyolos nő odament a polgármesterhez. Erika nyújtotta a kezét.

„Erika Sommer. Örülök, hogy megismerhettem.”

„Anna Godfrid.” Fogadta el meglepetten a feléje nyújtott kesztyűs kezet a polgármester.

„Ha jól sejtem, te nem is vagy muzulmán, akkor miért viselsz fátyolt, és miért veszel részt ezen a tüntetésen? Én csak az asszonyok helyzetén akarok segíteni, akiket a férjük, vagy az apjuk, fátyolviselésre kényszerít!” Mondta az asszony.

„Arra nem gondol, hogy vannak, akik önként, esetleg örömmel hordják?” Kérdezte Erika.

„Ezek szerint te szereted viselni?” Nevetett Anna.

„Ez azért túlzás! Azért viselem, hogy segítsek a barátaimnak. Ők nem akarják ezt a rendeletet, én pedig viselem, amíg kell.” Mondta a fátyolos lány.

„És mégis meddig? Egy hétig? Egy hónapig? Esetleg tovább?” Kérdezte a polgármester.

„Akár tovább is! A győzelemig! És tudja mi a vicces? A vőlegényemnek jobban tetszem ebben a fekete fátyolban, mint a miniszoknyámban!” Nevetett Erika.

„Tudod mit? Ha továbbra is fátyolban jársz, akkor visszavonom a rendeletet. Sőt munkát ajánlok neked! Te lennél az összekötő köztem, és a muzulmán asszonyok között. Kapsz egy irodát, és ott fogadnád őket, meghallgatnád az esetleges panaszaikat, és kijárnál a családokhoz segíteni, vagy véleményüket megismerni! Természetesen mindig fátyolt viselnél, mint most, hogy az arab asszonyok lássák, hozzájuk tartozol! Az egészet az unokaöcsém találta ki. Ugye ismered Ottót?” Mondta mosolyogva a polgármester.

Erika elcsodálkozott. Ottó és a polgármester rokonok? Elvállalja a megbízást? Viselje a fátyolt, ki tudja meddig?

„Vállald el a megbízatást! Mindenki jól járna! Nekünk lenne valakink, aki az érdekünket képviselné, a polgármesternek lenne segítsége, anyádék örülhetnének, hogy végre lesz munkád! És te mondtad, hogy tetszel a vőlegényednek benne!” Mondta nevetve Asra.

„És én? Velem mi lesz? Járjak továbbra is ebben a fekete fátyolban? Meddig?” Jött Erika hangja a fekete niqab mögül.

„Mi lenne? Megígérted, hogy segítesz nekik, és viseled a fátyolt, amíg csak kell!” Mondta Ottó, aki most ért oda hozzájuk.

„Te is benne vagy ebben az összeesküvésben?” Kérdezte Erika.

„Nincs itt semmiféle összeesküvés!” Mondta Ottó, és folytatta:

„Gyere hozzám feleségül! A szüleiddel meg is egyeztem. Nem volt könnyű elhiheted! Csak annyit kérek tőled: viseld a fátyolt állandóan! Nagyon tetszel benne!”

„Menj hozzá Elisha! Ne kéresd magad, mert még meggondolja magát! Anyámnak még meg van az esküvői ruhája. Szívesen kölcsönadja neked, csak mondj szépen igent!” Súgta Asra.

Erika régóta csak arra várt, hogy a férfi észrevegye, udvaroljon neki, és megkérje a kezét. Bolond lenne elszalasztani az alkalmat, hogy a felesége lehessen. Szereti a fátyolos lányokat? Hát akkor lesz egy fátyolos felesége! Gondolta magában, és igent mondott.

Utóirat

Erika az esküvőn boldogan állt Ottó mellett a kölcsönkapott fehér fátyolban.

„Gyönyörű vagy ebben a fátyolban!” Mondta Ottó.

„Köszönöm drágám! Örülök, hogy tetszem neked!” Nevetett a fehér niqab mögül az asszony.

Egy évvel az esküvőjük után Erika és a férje muzulmán lett. Erika felvette az Elisha nevet. Az első gyermeke születése után otthagyta az állását és otthon maradt a családjánál.

Lassan a szülei is megbékültek. Ingrid boldog volt, mert Elisha majdnem minden nap meglátogatta. Ingrid örömmel játszott az unokáival. Büszkeség töltötte el, mert bár soha többé nem látta a lányát a fekete fátyol nélkül, de négy unokája lett, akik bearanyozták az életét.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s