A két szomszéd lány

A két szomszéd lány

T_G

1). rész

Annika

Ma anyám azt mondta, hogy a szomszéd házba egy keresztény asszony költözik férjével, és a lányával. Egy osztályba fogunk járni az iskolában. Bizony már én is iskolába fogok járni! Már alig várom.

Mária

Ma költöztünk új házunkba. Összeszedtem a játékaimat, és betettük a teherautóba a ruhák és a többi doboz közé. Több órát utaztunk, mire odaértünk. Miközben segítettem bevinni a dobozokat, észrevettem, hogy egy hozzám hasonló lány néz a szomszéd udvarból. Fekete ruhát és kendőt viselt, ami csak az arcát és a kezeit hagyta szabadon.

Annika

Megjöttek. Az a lány olyan, mint én! Csak a ruhája más. Sokkal csinosabb, mint az én fekete ruhám. Intettem neki és ő visszaintett. Odamentem hozzá és bemutatkoztam. A lány Mária Heller néven mutatkozott ne. Segítettem neki bevinni a játékait. Sok szép játéka volt. Egy pillanat alatt összebarátkoztunk és együtt játszottunk, amíg anyám értem nem jött.

Mária

Igazán rendes lány ez az Annika Hadid. Segített bevinni a játékaimat és el volt ragadtatva a babáimtól. Olyan jót játszottunk. Már nem is zavart a fekete ruhája, és a fejkendője, pedig először olyan csúnyának találtam. Kiderült, hogy majdnem egyszerre születtünk. Csak egy nappal idősebb, mint én. Aztán anyám bekísért egy fekete fátyolos asszonyt, aki Annika anyja volt. Olyan volt, mint egy mozgó fekete ruha, nem látszott ki belőle semmi. Még a kezén is fekete kesztyűt viselt. Ezek a muzulmánok igen furcsák! Kár, hogy hazamentek.

Annika

Mária azt hitte, azért viselek fekete ruhát, mert meghalt valaki a családunkban. Jót nevettem. Semmit sem tud a kultúránkról! Elmondtam apának, milyen jól éreztem magam náluk, és megengedte, hogy meghívjam Máriát hozzánk.

Mária

Másnap én mentem át hozzájuk. Annika büszkén mutatta a babáit. Volt fátyolos babája is. Pont úgy néztek ki, mint az anyja. Eszembe jutott, milyen furcsa volt a fátyolos asszony. Kérdeztem az arab lányt, hogy miért visel az anyja fátyolt és neki miért nem kell viselnie? Azt mondta, minden 12 évesnél idősebb lánynak viselni kell. Aztán Annika furcsa kéréssel fordult hozzám. Azt javasolta, hogy cseréljünk ruhát, és lepjük meg az anyját. Beleegyeztem. Furcsa volt a hosszú fekete bugyiban és a többi fekete ruhában mozogni. A szűk ruhában nehezen lehetett járni, nehéz volt és meleg. Csak az arcom és a kezeim maradtak fedetlenül.

„Miért kellett még ezt a furcsa bugyit is felvennem?” Kérdeztem.

„Azért Annika, mert hozzá tartozik a ruhádhoz! Én nem viselhetek ilyent a ruhámhoz!” Nevetett az arab lány a rövid ruhámban.

Annika

Feladtam Máriára a bugyimat, az abaját, a hidzsabot és a többit. Igazi arab lánynak látszott benne. Mindketten nevettünk, amikor Annikának hívtam őt. Felvettem az ő ruháit, és bementünk anyámhoz a konyhába.

Mária

A konyhában a fátyolos asszony éppen az ebédet főzte. Ránk nézett és elnevette magát.

„Látom ruhát cseréltetek. És hogy érzed magad Annika a fekete ruhában? És te Mária az új ruhádban?”

Furcsa volt, hogy engem hívott így: Annika, és a lányát Máriának. Aztán rájöttem viccel. Ezért így válaszoltam:

„Köszönöm anya, jól! Alig várom, hogy én is olyan fátyolt viselhessek, mint te!”

„Még fiatal vagy hozzá! Majd ha 12 éves leszel, viselheted lányom! Terítsetek meg, kész az ebéd!” Mondta és megsimogatta fejemet a kesztyűs kezével.

Annika

Jót nevettem, ahogy Mária és anyám vicceltek egymással. Megterítettünk. Mária anyja is átjött és együtt ebédeltünk. Ő is jó viccnek találta. Láttam, hogy mosolyognak azon, hogy anyám fátyolban eszik.

„Én mindig fátyolt viselek, kivéve a fürdőszobában.” Magyarázta nekik anyám.

Mária

Igazán finom volt az ebéd. A fátyolos asszony beszélgetett anyámmal, én meg az arab lánnyal. Egészen megszoktam a fekete ruhákat. Anyám jött oda hozzám:

„Mária, mit szólnál ahhoz, ha itt maradnál holnap reggelig, és innen mennétek az iskolába Faila kíséretében, Annika pedig velem jönne haza?”

Annika

Amikor megemlítettem anyámnak a csere ötletét nem is ellenkezett. Megbeszélte Mária anyjával és meg is egyeztek. Barbara, Mária anyja, megfogta a kezem, és átmentünk a másik házba.

Mária

Kicsit furcsának találtam a helyzetet, de Faila megnyugtatott, hogy csak egy napról van szó. Azon pedig megdöbbentem, hogy a férje sem emelt kifogást. Mahmud csak annyit kért, hogy imádkozzam velük. Vállat vontam. Miért ne?

Annika

Amikor beértünk a házba, egy férfi jött elénk. Barbara mindent elmondott neki. Flórian, a férje, nem ellenkezett. Érdekes volt, hogy közösen vacsoráztunk, nem külön.

2). rész

Mária

Faila és én a vacsorát kettesben ettük meg. Mahmud után természetesen, mert náluk így szokás. Mosolyogva néztem, ahogy az arab asszony fátyolban evett. Nem lehet könnyű mindenki elől teljesen eltakarva élni. Sosem tudnám megszokni!

Aztán együtt imádkoztunk. Furcsa volt együtt imádkozni a muzulmán házaspárral, de ragaszkodtak hozzá.

Másnap Faila és én mentünk az iskolába beiratkozni. Fogtam Faila kesztyűs kezét, ő pedig arabul beszélt hozzám. Nem értettem mit mond. Ott jött Annika is az anyámmal. Én természetesen a fekete abajában, és a hidzsabbal, hiszen Annikának nem volt más ruhája. Ő pedig az én egyik legszebb ruhámban.

Annika

Az iskolában Mária Heller néven iratkoztam be. A szomszéd lány pedig Annika Hadid néven. Mária először nem értette, hogy miért, de aztán beletörődött, hogy nevet is cseréltünk.

Mária

Annika azt mondta, hogy azért kellett egymás nevén beiratkoznunk, mert én viselem a fekete ruhákat, és engem kísért be egy fátyolos arab asszony az iskolába, tehát én vagyok az új arab diáklány. Az osztálytársaink közül ketten is arab származásúak. Néha beszélek velük. Szerencsére beszélnek angolul.

Azt hittem, hogy a régimódi hosszú fekete bugyi miatt ki fognak nevetni, de rájöttem, minden arab lány ilyent visel.

Annika

Minden simán ment. Senki nem vette észre a cserét. Mária összebarátkozott a két arab lánnyal, akik ugyanolyan fekete ruhákat viselnek, mint ő. Persze angolul beszélnek. Mária azt mesélte nekik, hogy ő itt született, és a szülei nem tanították meg még arabul. Nem hazudott.

Mária

Már hónapok óta járunk az iskolába. Egymás mellett ülünk Annikával. Otthon is együtt játszunk, vagy tanulunk. Hol az egyik, hol a másik házban alszunk együtt. Mintha mindegyikünknek két háza, két apja és két anyja volna. Annika meg akar tanítani arabul.

Annika

Mária egész jól halad az arab nyelv elsajátításában. Nem hiába tanítom.

Felvetette, hogy cseréljük vissza a ruhákat, de közöltem vele, hogy a tanév végéig így kell maradnunk.

„Gondold el, mit szólnának az iskolában, ha a fekete arab ruhában jelennék meg! Te pedig nem a megszokott feketében mennél a tanórákra. Majd a tanév végén cserélünk.”

Mondtam neki.

Mária

Annika visszautasította a javaslatomat, hogy cseréljük vissza a ruháinkat. Addig győzködött, hogy csak problémákat okoznánk a cserével magunknak, amíg elfogadtam, hogy viselem az abaját és a hidzsabot. De továbbra is együtt éltünk, mintha testvérek lennénk.

Annika

Hamar meggyőztem Máriát, hogy maradjon ő a muzulmán ruhákban. Belátta, hogy hosszasan magyarázkodhatnánk, ha visszacserélnénk a ruháinkat. Jobb ez így. Főleg nekem!

Mária

Letelt az első év. Teljesen hozzászoktam a fekete ruhákhoz, és hogy mindenki úgy hív: Annika. Még az igazi szüleim is. Igaz én is apának és anyának hívom az arab házaspárt.

Annika

Apám, mármint az igazi, minden nyáron meglátogatta a szüleit Szaúd-Arábiában és elvitt minket is magával. Nem szerettem nagyapámnál nyaralni, mert olyan szigorúan vallásos. Azt javasoltam apámnak, vigye magával Máriát. Már jól beszél arabul, és írni, olvasni is tud.

Mária

Mahmud felajánlotta, hogy menjek velük Szaúd-Arábiába a szüleit meglátogatni. A szüleimmel már meg is egyezett. Némi gondolkodás után igent mondtam. Még sohasem voltam külföldön.

Annika

Barbara és Flórian olyan rendesek hozzám! Mintha tényleg a szüleim lennének. Mindig a lányukként említenek, és néha én is a szüleimként gondolok rájuk. Úgy gondoltuk együtt töltjük a nyári szünetet.

Mária

Végre vége a nyárnak, és mehetek megint az iskolába. Alig vártam, hogy hazaérjünk, mert „nagyapa”, bocsánat Annika nagyapja, túl vallásos. Álladóan a koránt kellett olvasnom és imádkoznom. „Nagyanya” is állandóan fátyolt viselt. Pont úgy, mint „anyám”. Vagyis Annika anyja. „Anya” figyelmeztetett, hogy csak arabul beszéljek, és viselkedjek úgy, mintha valóban én lennék Annika. Egészen összezavar ez a helyzet. És az a fojtogató meleg! Ennél még az iskola is jobb!

Annika

De kár, hogy vége a nyárnak! Ilyen jó nyaram még sohasem volt! Elmentünk a havas hegyekhez, és megtanultam síelni. Nagyszerű volt. „Apa” és „anya” elégedettek voltak velem.

Mária

Megkezdődött a második tanév. Néhány osztálytársunk elköltözött és helyükre mások jöttek. Majdnem minden új diák arab volt. A lányok ugyanúgy feketében járnak, mint én. Szereztem közülük is barátot magamnak. Az arab pedig lassan a második anyanyelvem lett.

Annika

Mária már több arab lánnyal is összebarátkozott. A fekete abaya és hidzsab miatt teljesen egymásra hasonlítanak. Gyakran beszélgetnek egymással arabul.

Mária

Még mindig jó barátok vagyunk Annikával, illetve Máriával, mert megkért, hogy én is így hívjam. Ő is Annikának kezdett hívni engem.

Annika

Meggyőztem Máriát, hogy hívjon engem Máriának, és én is Annikának fogom őt ezután hívni. Mindenki így ismer minket, miért hívnánk mi másként egymást?

Mária

„Mária” egyre kevesebb időt tölt velem. Már ritkábban jön át hozzánk, és engem sem hív annyiszor át magához.

Annika

„Annika” reklamált, hogy a barátságunk már nem a régi. Túl keveset találkozunk. Tehetek én róla, hogy más barátnőm is van? Velük is kell lennem néha! Neki pedig ott vannak az arab barátnői!

Mária

A nyári szüneteket továbbra is „nagyapánál” töltöm. Már kezdem megszokni a rigolyáit. Még a korániskolába is beíratott. Először furcsa volt a sok muzulmán lánnyal együtt tanulni, de azonnal befogadtak maguk közé. Néhányan már fátyolt viseltek, a többiek pedig irigykedve nézték őket. Arról beszéltek, alig várják, hogy ők is viselhessék. Magamban mosolyogtam rajtuk. Remélem, nem vették észre.

Annika

Nyáron a tengerparton voltunk. Megtanultam úszni is. „Apa” szerint nagyon ügyes vagyok. „Anya” pedig azt mondja: „Úgy úszol akár a hal!” Úgy örülök a „szüleim” dicséretének!

3). rész

Mária

Már a negyedik évet kezdjük az iskolában. „Máriát” elültették mellőlem és a helyére Aysa ült. Az egész osztályt átszervezték. A fiúk a „B” osztályba kerültek, onnan pedig áthozták a lányokat ide, az „A” osztályba. Ráadásul már a lányok fele arab. Mind feketében.

Annika

Miután az osztályt átszervezték, az arab diáklányokat a terem bal oldalára, minket pedig a jobb oldalára ültettek. „Annika” nem volt boldog. Az osztály legrosszabb tanulóját ültették mellé.

Mária

Aysa olyan buta, hogy az már fáj! Nem véletlenül járja másodszor ezt az osztályt. Azért ültették mellém, hogy segítsek neki tanulni, de úgy érzem, én leszek buta mellette. Ráadásul a barátom akar lenni. Állandóan arról beszél, hogy milyen jó feleség lesz majd belőle. Egy engedelmes fátyolos asszony, aki alig várja, hogy a férje utasításait követhesse, vezesse a háztartást, és sok gyereket szül majd.

„Meglátod, ha férjhez mész majd, hogy ami minket, arab lányokat boldoggá tesz, az egy tisztességes muzulmán férj, aki gondoskodik rólunk, és sok gyerek.”

Borzasztó ez a gondolkodás! Még jó, hogy nem vagyok arab lány!

Annika

A nyári szünetben megint a tengerpartra mentünk. Ezúttal két hétig „Annika” is velünk jöhetett, mielőtt a „nagyapjához” mentek.

Mária

Kértem a „szüleimet” hogy engedjenek el nyaralni „Máriával”. Szerencsére elengedtek. A fekete burkini sem volt feltűnő, amit „anyámtól” kaptam. Mások is viselték. Sajnos két hét után mentünk Szaúd-Arábiába a „nagyapámhoz”. Ott megint a korániskolába kellett járnom. „Nagyapa” mondta „apámnak”, hogy ideje, hogy elkezdjek fátyolt hordani, de ő elhárította:

„Túl fiatal még hozzá! Majd jövőre!”

Annika

Elkezdődött az ötödik iskolai év. A 25 fős osztálylétszámból már 16 lány volt arab. Mindenki meglepetésére Aysa teljesen lefátyolozva (háromrétegű niqab) jött az első napon. Összeveszett a tanárokkal, akik be sem akarták engedni az iskolába.

Mária

Aysa teljesen a niqab által eltakarva vitatkozott a tanárokkal. Hamarosan megjelent az anyja is. Ő is fátyolban. Végül Aysa tiltakozása ellenére abban egyeztek meg, hogy Aysa az úgynevezett fél Niqab fátyolt viselheti, mert az a szemét szabadon hagyja, és leveszi a kesztyűjét.

„Miért nem viselhetem azt, amit akarok? Én már nem vagyok kislány! Elmúltam 12 éves, és jogom van fátyolt hordani!” Mérgelődött Aysa.

Aysa elmagyarázta nekem, hogy a tisztességes muzulmán lányok már 12 éves koruktól, vagy az első ciklusuktól fátyolt hordanak.

Annika

Aysa, a többi arab lány irigykedése mellett, fátyolban járt az iskolába. A niqab eltakarta a száját és az orrát. Csak a szeme látszott ki a hidzsab és a fél niqab közötti részen. Azért hívták fél niqabnak, mert csak a fél arcot takarta el. „Annika” szerintem még nem tudja, de hamarosan ő is viselni fogja.

Mária

Aysa egy trükköt eszelt ki. A három rétegű niqab alatt ott volt a fél niqab. Ha belépett az iskolába, levette, ha kilépett, felvette a háromrétegű fátyolt, és a fekete kesztyűket. Így nem ellenezték neki. Az iskolán kívül nem írhatták elő neki, mit viselhet. Ahogy telt az idő, egyre több arab lány kezdett fátyolban járni az iskolába. Ők is Aysa trükkjét alkalmazták.

Mária

Megint „nagyapáéknál” töltöttük a nyári szünetet. „Nagyapa” egyre erősebben követeli, hogy viseljek fátyolt.

„Egy tisztességes muzulmán arab lány nem sétálgathat a niqab nélkül!” Mondta mérgesen.

„Apám” alig győzte lebeszélni „nagyapát”, hogy rám kényszerítse a fátyolt.

A korániskolában is lassan egyedül leszek, aki nem visel fátyolt. A fátyolos lányok büszkén hordják, és úgy érzem, lenéznek engem, és azokat, akik még nem viselik.

Alig vártam, hogy kezdődjön a következő tanév.

Annika

Olvastam egy történetet a „Tales of the veils” oldalon. Az oldalt a fiúosztályba járó egyik barátom ajánlotta, és sok érdekes történetet olvastam ott. MR története: „A meglepetés”, amiben két lányt elcserélnek a kórházban a születésükkor, adott nekem egy ötletet. Mi lenne, ha végleg Barbara és Flórian lánya lennék? Ők nem elleneznék, azt tudom. Nagyon összebarátkoztunk az együtt töltött évek alatt. Mária, bár ő nem tudja, csak a fogadott lányuk, akit alig négy éven át neveltek. Szóval elmeséltem a történetet nekik is, és Faila anyának és Mahmud apának is.

Új szüleim azonnal elfogadták. Az igazi szüleim még nem döntötték el, mit tegyenek.

Mondtam nekik:

„Én nem akarok fekete ruhákban és fátyolban járni! „Annika” pedig már évek óta viseli az abaját, és a hidzsabot, és nem tiltakozott ellene egyszer sem! Majd hozzászokik a fátyolhoz is! Cseréljünk! Ő lenne a ti lányotok, és ti elhitethetitek vele, hogy ti vagytok az igazi szülei! Tudom, milyen jóban vagytok ti is egymással. Ismét úgy élnénk, mint régen. Hol nálunk, hol nálatok laknánk, mint két testvér a szüleiknél. Tudom, hogy nagyapa szigorú sharia szerinti házasságot akar nekem Szaúd-Arábiában. Én inkább itt maradnék, de gyakran találkozhatnánk! És ha férjhez megyek, elhoznám majd hozzátok az unokáitokat látogatóba!”

Anyám és apám végül bólintott. Könnyebben ment, mint gondoltam.

Mária 

Egy reggel arra ébredtem, hogy erős görcs állt a hasamba és összevéreztem a lepedőmet.

„Anya” boldogan ölelt magához.

„Mától te is nagylány lettél Annika! Itt az ideje, hogy elkezdj fátyolt hordani lányom!”

Tiltakozni akartam, hogy én valójában nem is az ő lánya vagyok, sem arab, sem muzulmán nem vagyok, így nem is kell fátyolt viselnem. Aztán Faila megdöbbentő dolgokat mondott:

„Dehogynem lányom! Amikor megszülettél, véletlenül elcseréltek téged Máriával a kórházban! Valójában te vagy Annika Hadid, a lányunk, és erre bizonyítékaim vannak! Azért költöztetek ide, mert akiket szüleidnek gondolsz, közel akartak kerülni az igazi lányukhoz, és mi is hozzád! Elküldtük a laborba a te véred, és a mienket is. Itt az eredmény! Úgy hogy fogadj szót nekem Annika, mert én vagyok az igazi anyád!”

Átadott egy papírt: „Vér teszt: „A”: Faila Hadid, „B”: Mahmud Hadid, „C”: Annika Hadid. A teszt eredménye: pozitív. „C” tesztalany „A” és „B” gyermeke.

Meglepetésemben leültem egy székre, mert úgy éreztem, elgyöngültek a lábaim. Anyám pedig kihasználta az alkalmat, és az arcom elé kötötte a niqab fekete anyagát, és fekete kesztyűket húzott a kezeimre. A fátyol első rétege a szemeimnek hagyott két kis rést, amiken kiláthattam, de amikor anyám a másik két réteget is a szemem elé húzta, alig láttam valamit. Később, ahogy a szemem hozzászokott, valamit javult a látásom, de homályos maradt, és színeket sem láttam, csak szürkeséget.

Kétségbe esve kapkodtam levegő után. Ez nem lehet igaz! Csak egy rossz álom! Mindjárt felébredek és nevetek majd az egészen!

4). rész

Annika

Ezt ügyesen megoldottam. Flórian tudta, kik Mária igazi szülei, és ők némi pénzért cserébe adtak vért a teszthez. Mária vérének megszerzése sem volt akadály. A laborba ezt a három mintát küldtem el, csak a neveket változtattam meg. Ha „Annika” bármikor új tesztet akarna, az ő vére mindig össze fog illeni az eredménnyel.

Mária / Annika

Csak ültem a széken a fátyolban. Erre nem számítottam. Ez nem álom, ez a valóság! Én vagyok Annika Hadid, az arab lány, Mahmud Hadid és Faila Hadid lánya. A világos bőrömet, és a szemeim színét pedig anya szerint az egyik ősömtől örököltem, aki európai asszony volt. És mivel anyám szerint muzulmán lány vagyok, kötelező állandóan hordanom a fátyolt és rendszeresen imádkozni. A háromrétegű niqab vastag szövetein keresztül néztem anyámat, aki elém térdelt, és simogatott. Egy réteget a fejem fölé húzott.

„Ha ketten vagyunk, vagy Máriával, más lányokkal találkozol, ennyi is elég, de még apád előtt se mutogasd magad! Ha teljesen egyedül leszel, akkor elég az arcfátyol. Kivéve az iskolát, ahová te is a fél niqab viselésével fogsz járni, mert az a buta igazgató nem engedi a teljes fátyolt az iskolában! Képzeld, Mária és te ismét együtt fogtok lakni, mint régen! Hidd el, hamar meg fogod szokni a fátyolt!” Mondta anyám.

Mária új

Annika olyan szomorúan ült a fekete fátyolban. „Sajnálom barátnőm, de jobb, ha te hordasz fátyolt, mint én.” Gondoltam magamban. Próbáltam felvidítani és sikerült. Addig viccelődtem vele, amíg sikerült megnevettetnem. Ismét jó barátok lettünk.

Annika új

Érdekes, hogy Mária meg sem lepődött, amikor elmeséltem neki, hogy elcseréltek minket, és én vagyok az igazi Annika, ő pedig valóban Mária.

„Már én is tudom. Elmesélték nekem is.” Válaszolta nevetve.

Addig viccelődött velem, amíg elnevettem magam.

„Na látod, így mindjárt más! Tudod, még sohasem volt fátyolos arab barátnőm!” Mondta nevetve és átölelt.

Máriával együtt tanultunk. Kicsit ugyan zavart a niqab, de mivel egy réteget felemelhettem, egész tűrhetően láttam és ez is segített jobb hangulatba kerülni.

Mária új

Amíg Annika fürdött, anyával, illetve most már az ő anyjával, előkészítettük az új hálóruháját. Azt hiszem, meg fog lepődni!

 

Annika új

Mire szárazra töröltem magam, anya egy halom fekete ruhát hozott nekem.

„Mostantól ebben alszol, te nagylány!” Mondta anya.

Pár perc múlva ugyanolyan fekete ruhát és fátyolt viseltem, mint nappal. Nehezen szoktam meg, hogy fátyolban egyek, aludjak, és még a toalettre is fátyolban kellett mennem.

Mária új

Magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan elfogadta az új Annika a helyzetet. Bevallom, sokkal több ellenállásra számítottam tőle.

„Nagyon csinos az új hálóruhád! Jól nézel ki benne!” Mondtam Annikának és megsimogattam a fátyolos fejét.

„Szívesebben venném, ha te viselnéd, nem pedig én!” Mondta nekem a niqab mögül.

„De Annika! Te vagy az arab lány, nem én! És már felnőttnek számítasz, persze hogy nem kislányruhákat viselsz! A niqab hozzá tartozik az életetekhez! És most itt az ideje, hogy imádkozz!” Mondtam mosolyogva és hoztam neki egy imaszőnyeget.

Elégedetten néztem, ahogy a fekete fátyolos barátnőm arabul imádkozik.

Minden olyan jól alakul, ahogy elterveztem!

Annika új

Másnap reggel Mária és én mentünk az iskolába. Mária fogta a kesztyűs kezemet. A két fátyol megnehezítette a légzésemet. Az iskola kapujában a háromrétegű niqab és a kesztyű a táskámba került. Úgy tettem, ahogy Aysa is szokta. Az iskolában nekem is csak a fél niqab viselése volt kötelező.

Aysa örömmel fogadott:

„Látom te is nagylány lettél!” Mondta arabul.

„Igen, még nem vagyok tizenkettő, de tegnap megjött életem első ciklusa.” Súgtam neki.

„Üdvözöllek a felnőttek között barátnőm!” Súgta vissza.

Már az iskola folyosóján is külön vált a két csoport. Mi a fekete ruháinkban és a fél niqab által eltakart arcunkkal arabul beszélgettünk egymással. A lányok találgatták, ki lesz majd a férjük.

„Amikor 18 éves leszek, férjhez megyek. A leendő férjem 10 évvel idősebb, mint én. Jómódú fiatalember. Már ki is fizette az apja értem a pénzt. És téged kihez adnak majd hozzá? Mennyi pénzt kap majd apád érted?” Kérdezte Aysa.

Csak ráztam a fejemet. Nem vagyok én termék, hogy eladjanak!

„Ne búsulj! Egy csinos arab lány, mint te, sok pénzt hoz a családjának. Apád biztosan csak jobb ajánlatokat vár, mint amiket eddig kapott! Ezért nincs még vőlegényed. De ne búsulj! Gyorsan eltelik az a pár év, és te is muzulmán feleség leszel!” Mondta Aysa.

Mária otthon mindig figyelmeztet, és leteríti nekem az imaszőnyeget, hogy imádkozhassak. Milyen figyelmes hozzám!

Mária új

Mire a tanév véget ért, majdnem minden arab osztálytársam fátyolt viselt. Annika együtt fecsegett velük. Szerintem már jobban beszél arabul, mint angolul. Hallottam, ahogy a többiek dicsekednek neki, hogy férjhez fognak menni. Persze az iskola után még egy pár évet várniuk kell majd. Ne félj barátnőm! Te is kapsz majd egy jó muzulmán férjet!

Annika új

Apám szülei nagyon örültek, amikor megláttak a fekete fátyolban.

„Olyan boldog vagyok, hogy végre te is fátyolt viselsz, mint anyád és én! Felnőtt asszony lettél, már csak férjhez kell menned!” Ölelt meg nagyanyám.

Nagyapám is elégedett volt. Megígérte, hogy rendes férjet fog keresni nekem, mire eljön az ideje.

A korániskolában is örömmel fogadtak. Már csak néhányan voltak fátyol nélkül, és a többiek folyton gúnyolták őket. Néha én is, és utána szégyelltem magamat. Nemrég még én is a gúnyolódás céltáblája voltam, és most beálltam a gúnyolodók közé.

Mária új

Aysa anyja és Faila kiharcolta az igazgatónál, hogy miden arab lány hordhassa a teljes fátyolt az iskolában.

Annika új

A hetedik osztály meglepetéssel kezdődött. Mi arab lányok külön osztályba kerültünk. Aysa anyja és az én anyám ötlete volt az egész. Így az iskola engedélyezte, hogy a tanítás ideje alatt is a teljes fátyolt viseljük. Így már állandóan a teljes fekete fátyolban élek. Éjjel és nappal is. Kivéve a fürdés idejét.

Titokban egy hónapja elküldtem egy pár csepp véremet a laborba, és kértem ismételjék meg a tesztet. Ma kaptam meg az eredményt. Ismét pozitív lett az eredmény. Semmi kétség, én vagyok Annika Hadid.

Mária új

Az összes arab lány az „A” osztályba került. Mi a „B” osztályban együtt járunk a fiúkkal. Szerencsére az arab fiúk másik iskolába járnak, különben „C” osztály is kellene. Sokszor látom a folyosón az arab lányokat fekete fátylaikban. Az egyik közülük Annika. Néha odajön hozzám beszélgetni, de az osztálytársai mindig visszahívják maguk közé. Már alig találkozunk. Akkor sincs közös témánk, amiről beszélhetnénk. Nem járunk már át egymáshoz, mint régen. Megtudtam, hogy megismételtette a tesztet. Kis buta! A valódi szüleid vérével mindig össze fog illeni a véred!

5). rész

Annika

Néha látom Máriát a folyosón, megpróbálok beszélni vele, de a többiek mindig visszahívnak maguk közé.

„Nézd milyen erkölcstelenek! Meztelenül illegetik magukat a fiúk előtt, pedig nekik is fátyolt kellene hordaniuk! Ne barátkozz velük! A pokolra fognak jutni!” Súgta Aysa.

Kétségek gyötörnek. Vajon Aysa igazat mond? De hát minden arab lány ezt mondja! Ennyi lány nem tévedhet! Vagy mégis? Tegnap azt álmodtam, hogy a niqab és a fekete ruhák helyett divatos ruhában sétáltam egy fiú mellett, aki fogta a kezemet és bókokat súgott a fülembe. El sem merem mesélni nekik.

A nyári szünetet megint nagyapánál töltöttem. Beíratott egy másik, szigorúbb korániskolába, ahol sokat tanultam arról, hogy a nőknek engedelmeskedni kell a férfiaknak. Mindig fátyolt kell hordanunk, nehogy bűnös gondolatokat keltsünk bennük. Az erkölcstelen asszonyok a pokol tüzére kerülnek, és örökké ott fogják égetni őket. Az osztálytársaim is mind ezt mondták. Először csak mosolyogtam rajta. A fátyol miatt úgysem látta senki. Ahogy múltak a hetek, lassan meggyőztek engem is arról, hogy ez az igazság. Én nem akarok a pokolba kerülni! A pokol sokkal melegebb, mint a fátyol! Megmondta a tanító is.

Mária

Elkezdődött a nyolcadik év. Annika átjött hozzánk és hozott nekem egy ajándékcsomagot. Meglepődtem, mert az elmúlt évben csak ötször beszéltünk egymással. Még jobban meglepett, hogy egy niqab és fekete ruhák voltak a csomagban.

„De Annika! Én nem vagyok arab lány, mint te! Nem akarok ilyen ronda ruhákat és fátyolt hordani!” Mondtam neki, és láttam, hogy megsértődött.

Annika

Ajándékot vittem Máriának. Szerettem volna, ha ő sem kerül a pokol tüzére, de kinevetett. Nagyon rosszul esett. Én csak segíteni akartam rajta!

„Ne törődj vele! Nem akarja, hogy megmentsd a lelkét! Járja csak a saját útját, mi is járjuk a sajátunkat!” Mondta Aysa.

Azért sajnálom, hogy a volt barátnőm nem hallgat rám. Majd rájön, hogy rosszul döntött, de addigra lehet, hogy késő lesz.

Mária

Az arab asszonyok rá akarták venni az igazgatót, hogy tegye kötelezővé minden lány számára a fátyolviselést. Szerencsére nem egyezett bele.

Odajött hozzám Annika és Aysa. Megpróbáltak rábeszélni engem és a többi lányt, hogy viseljünk fátyolt mi is. A vita komolyra fordult, elvesztettem a türelmemet és megpofoztam őket. Mégis mit képzelnek?

Annika

Megütött! Megpofozott engem a volt barátnőm! Én csak tettem még egy kísérletet a meggyőzésére. Az arab lányok és a szüleik szerint, minden lánynak fátyolt kellene hordania az iskolában. Aysa és én csak segíteni akartunk ebben. Szerintünk nem csak az iskolában, hanem mindig viselniük kellene nekik is a fátyolt, ahogy tisztességes lányoknak illik! Ugyanúgy, ahogy mi is viseljük. Hosszasan vitatkoztunk, és a végén pofon ütött! (Jó, amikor közönséges kurváknak mondtuk őket, talán egy kicsit túl szigorúak voltunk.)

A vastag szövet ugyan tompította az ütés erejét, de akár le is eshetett volna a niqab a fejemről, felfedve az arcomat! Ott álltam volna félig meztelenül és mindenki számára fedetlenül! Belegondolni is szörnyű! Soha többé nem állok szóba vele!

Mária

Sajnálom, hogy megütöttem, de minek erőszakoskodott velem. Nem vagyok hülye, hogy fátyolt viseljek! Most megsértődött és messzire elkerül. Helyes! Beszélgessen csak a buta fátyolos arab barátnőivel! Úgyis közéjük tartozik!

Annika azt hiszi, hogy a pokolra kerülök, mert nem viselek fátyolt. Nevetséges!

Megbeszéltem a szüleimmel, hogy elköltözünk.

Annika

Furcsa az élet. Most hogy Mária elköltözött, hiányzik nekem. Vajon ha nem cseréltek volna el bennünket a születésünkkor, és én lennék Mária, én is így viselkednék?

De szerencsére nem én vagyok Mária! Annika vagyok az arab lány, aki állandóan fátyolt visel, ahogy illik, és rendszeren imádkozik, ahogy egy tisztességes muszlimának kell.

Eszembe jutott, amit Aysa mondott:

„Meglátod, ha férjhez mész majd, hogy ami boldoggá tesz minket arab lányokat, az egy tisztességes muzulmán férj, aki gondoskodik rólunk, és sok gyerek.”

Igaza volt! Ha vége lesz az iskolának, haza fogunk költözni Szaúd-Arábiába. Elvégzem majd a feleségképző iskolát, ahol mindent megtanulhatok, amire egy arab asszonynak a házasságban szüksége lehet. Aztán a szüleim férjhez fognak adni. Már alig várom! Remélem, rendes férjet találnak nekem, és sok pénzt kapnak majd értem.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s