A bébiszitter

A bébiszitter

T_G

Diana Greystone most végzett a középiskolában. Az érettségi után egy segélyszervezetnél talált állást, akik beteggondozókat, gyerekfelvigyázókat küldtek ki rászoruló családoknak segítségként.

Első munkaként egy címet kapott, ahol egy özvegy férfi élt a kislányával.

Amikor becsengetett, egy férfi nyitott ajtót, aki Abdul Khalis néven mutatkozott be. Kiderült, hogy Afganisztánból jött két éve. A felesége egy éve halt meg, és egy lány maradt utána. Őt kellett gondoznia, és felkészíteni az iskolára.

A kislány, Hassina Khalis, egy kissé erőszakos, akaratos, hatéves lány. A két év alatt jól megtanult angolul.

Miután Abdul elment, Hassina egyenesen Diana szemébe mondta, hogy nem szereti, és hogy semmi szüksége egy bébiszitterre.

„Akkor mire van szükséged?” Kérdezte Diana.

„Anyámra lenne szükségem!” Mondta azonnal és mérgesen Hassina.

„Akkor tekints úgy rám, mintha én lennék az anyád!

„De nem vagy az!”

„Játsszuk azt, hogy az vagyok!”

A kislány arca felderült. Megfogta Diana kezét és bevezette az anyja szobájába. Kinyitogatta a szekrényeket és ruhákat kezdett kiszedegetni.

Hassina egy bokáig érő bugyit adott át neki, inget, egy bő hosszúnadrágot, földig érő ruhát, zoknit és cipőt, kesztyűt, és végül egy kék burqát.

„Ha anyám akarsz lenni, vedd fel a ruháit!”

„Ezt mind vegyem fel?” Kérdezte Diana.

„Természetesen! Anya mindig ezeket viselte, így most neked kell! Különben akár rögtön el is mehetsz!”

Diana nem akart már az első munkájában kudarcot vallani. Felöltözött és megnézte magát a tükörben. Csak egy afgán asszonyt látott, akit a kék burqa teljesen eltakart. A kis kék háló a szemei előtt szűk és ködös látást engedett neki.

A burqa rácsa annyira sűrű volt, hogy Diana alig látott valamit. A vastag anyag tompította a hangokat, nehéz és meleg volt. Legszívesebben levette volna.

Hassina megfogta Diana kesztyűs kezét és mondta:

„Gyere anya, játsszál velem!” Húzta maga után fátyolos lányt.


Együtt játszottak, és Hassina mindig anyámnak szólította Dianát. Ő pedig elvárta, hogy Diana őt kislányomnak, vagy kicsimnek szólítsa pastu nyelven. Ezt gyorsan megtanulta Diána, sőt mire Abdul hazaért, addigra Hassina több pastu szót is megtanított neki.

„Hát itt mi történik?” Kérdezte a férfi csodálkozva, amikor meglátta a lányát egy kék burqa mellett.

„Szia apa! Anyával játszunk! Kérlek, ne haragudj rá! Én vagyok a hibás, én akartam, hogy csak velem foglalkozzon! Mindjárt készítünk neked vacsorát!” Mondta a kislány.

„Anya?” Kérdezte a férfi.

„Igen! Ő az anyám! És mától itt fog aludni a szobájában! Te pedig esténként meglátogathatod, mint régen.” Mosolygott a kislány.

Diana ellenkezni akart, de Hassina megragadta a kezét, és húzta maga után a konyhába.

„Majd én segítek neked anya! Ne felejtsd el, hogy te vagy apa felesége és szólítsd őt mindig uramnak!”

Diana és Hassina elkezdte a vacsorát készíteni.

„És most tálaljunk, mert apa éhes! Mi asszonyok majd apa után eszünk.” Mondta Hassina.

Diana elmosolyodott a burqa mögött, ahogy a „kislánya” asszonynak hívta magát is.

„Köszönöm Rabia, ez finom volt. Ó bocsánat Diana! A burqa miatt eltévesztettem.”

Mondta Abdul a vacsora után.

Diana, aki ott állt az asztal mögött, amíg a „férje” evett, egymásra nevetett a „lányával”.

„Látod anya, milyen humora van apának! Úgy beszél rólad, mintha idegen lennél! Ki az a Diana? A te neved Rabia! Most hogy apa végzett, együnk mi is! Aztán segítek rendet rakni, és mosakodjunk. Lefekvéskor pedig mesélj nekem valamit anya!”

Diana meglepődött, amikor Hassina közölte vele:

„Anya mindig fátyolban evett. Szokj hozzá anya, hogy így eszel!”

Diana számára először szokatlan volt, de hamar belejött. És Hassina olyan kedves hozzá!

Közösen rendet raktak, és segített a „lányának” megfürödni. Cserébe Hassina lefröcskölte a fürdővízzel. A burqa teljesen átázott, de ők csak nevettek.

„Fürödj meg te is anya, aztán vegyél fel friss ruhát és fátyolt! És mesélj nekem!” Kérte a kislány.

Diana ült Hassina ágya mellett és angolul mesélt neki. A kislány fogta Diana kesztyűs kezét, ő pedig a burqa rácsán át nézte, ahogy Hassina elalszik.

Átment Rabia szobájába. Fáradt volt. Ruhástól, fátyolostól, végigdőlt az ágyon és ő is elaludt.

Reggel arra ébredt, hogy a vállát rázzák.

„Ébresztő anya! Apa mindjárt indul dolgozni. Amíg öltözködik, reggelit kell készítened neki! Egy jó feleségnek ez kötelező! Segítek neked, hogy gyorsan elkészülj.” Mondta Hassina.

Mire Abdul asztalhoz ült, a reggelije már várta. Jó étvággyal evett.

„Köszönöm Rabia! Ebédre megjövök.” Mondta a férfi.

Diana megmosakodott, új ruhát és burqát vett magára. Ők is megreggeliztek, rendet raktak.

„Gyere anya! Elkísérlek vásárolni és segítek ebédet főzni.” Mondta a kislány.

Miközben sétáltak egymás mellett és Diana fogta a „lánya” kezét, sokan megbámulták őket. Nem mindennap lehet látni afgán fátyolt viselő asszonyt az utcán. Dianát nem zavarta. Úgysem ismeri meg senki, mert a kék burqa teljesen eltakarja.

Hassina szerint az anyja, Rabia, sétált mellette. Angolul beszélt hozzá, és néha pastu nyelven, amiből Diana alig értett valamit.

„Anya éhes vagyok! Anya pisilnem kell! Anya vedd meg nekem ezt a babát! Anya vegyél nekem fagylaltot!” Mondta Hassina.

Diana pedig mindent megtett neki és örült, hogy Hassina anyának szólítja.

Az afgán lány minden szembe jövő embernek eldicsekedett a hagyományos kék burqa alatt sétáló asszonnyal: „Nincs ilyen nagyszerű anyja senkinek, csak nekem!”

Az emberek mosolyogtak a kissé erőszakos, de az „anyját” egyfolytában angolul dicsérő kislányon. Diana nézte őket a kis kék hálón keresztül. Mindenki azt hiszi, hogy egy afgán asszony sétál a lányával. Persze a látszat csal. Ő a burqa ellenére nem afgán asszony.

 „Segítek neked főzni anya, de ne vedd le a fátyolt! Hagyd csak magadon!” Mondta a kislány, amikor hazaértek, és átölelte Dianát.

Miközben együtt készítették az ebédet, Hassina arra oktatta Dianát, hogyan viselkedik egy afgán feleség. Diana pastu nyelvtudása is folyamatosan bővült.

Mire Abdul hazaért az ebéd már várta. Diana ott állt az asztal mögött, mint egy jó afgán feleség.

„Köszönöm Rabia! Jó ebédet készítettél nekem!” Mondta a férfi.

Hassina oldalba lökte Dianát, emlékeztetve őt arra, miben egyeztek meg.

„Örülök, hogy ízlik az étel uram!” Hajolt meg mélyen a kék burqa.

„Wow! Egyre jobban beszéled a nyelvünket!” Mondta Abdul, amikor Diana pastu mondatát meghallotta.

„A „lányom” tanította.” Nevetett Diana.

Diana sikeresen beilleszkedett a családba. Elvégezte az összes házimunkát, játszott a kislánnyal, esténként mesélt neki. Hassina kérésére a kék burqa lett a hálóruhája is.

„Anya mindig viselte, még éjjel is, és te vagy az anyám!” Mondta a kislány.

„Rabia! A lányunk azt mondta, beszélni akarsz velem.” Mondta Abdul.

„Én nem mondtam neki ilyent!” Rázta meg a fejét Diana.

A férfi odalépett hozzá, és felemelte a burqa elejét. Diana elpirult. Abdul egyre közelebb hajolt hozzá. Diana becsukta a szemét, és kinyitotta a száját.

Amikor a férfi megcsókolta, Diana magához ölelte a kesztyűs kezeivel. A félig nyitott ajtóból Hassina figyelte őket, és elégedetten mosolygott.

Másnap Diana felkelt a férfi ágyából. Nem is értette magát. Alig néhány hete ismeri a férfit és máris lefeküdt vele! Beleszeretett a férfiba? Legjobb lenne egyszerűen elmenni! Felvette magára a saját ruháit, összecsomagolta a dolgait, és elindult kifelé a házból.

Hassina szaladt oda hozzá és szorosan magához ölelte.

„Nem hagyhatsz itt anya! Nem akarlak ismét elveszíteni!” Sírta a kislány.

Diana elbizonytalanodott. A „lánya” olyan szorosan ölelte magához, hogy lépni sem tudott.

„Rabia! Merre vagy drágám? Készíts nekem reggelit gyorsan, mert mindjárt indulnom kell!” Hallatszott a férfi hangja a szobából.

Diana elmosolyodott. Eszébe jutott a szex a „férjével”.

Hassina megragadta Diana kezét és behúzta az anyja szobába. Diana ellenkezés nélkül követte a „lányát”. Hamarosan ismét egy kék burqa ment a konyhába.

Mire Abdul odaült az asztalhoz, a reggeli elkészült. Az asztal mögött ott állt a kék burqa.

„Köszönöm Rabia! Most sietnem kell feleség, de ebédre visszajövök.” Mondta Abdul.

„És nagyszerű éjszakánk volt, igaz szívem?” Súgta pastu nyelven a férfi.

„Valóban, és ha akarod, ma is megismételhetjük uram.” Súgta a kék burqa is pastu nyelven.

A kislány ránézett a kék fátyolos asszonyra átölelte és mosolygott.

„Végre ismét van anyám, és talán testvérem is lesz, hamarosan.”

Diana/Rabia megsimogatta a „lánya” fejét kesztyűs kezével. Mi lesz, ha a „férje” haza akar költözni Afganisztánba? Mi lesz vele? Afgán feleség lesz? És ha terhes lesz? Hassina annyira akarja, hogy az anyja legyen! Sőt már arról beszél, hogy testvéreket szeretne!

Talált egy levelet, ami neki volt címezve:

„Drága feleségem Rabia!

Ebédre meghívtam a vallási vezetőt, így több ételt kell, hogy készíts! Ebéd után áttérsz az iszlám hitre, felveszed a Rabia nevet, és feleségül veszlek! Szeretném, ha valóban a feleségem lennél, és a lányom anyja!

Férjed Abdul.”

Rabia elmosolyodott a burqa mögött. A férfi feleségül akarja venni, és ő igent fog mondani!

„Apád feleségül akar venni engem!” Mondta a kislánynak.

„Ez nagyszerű! Te pedig igent fogsz mondani neki anya, és mindig velem maradsz! Van egy fehér burqa a szekrényedben anya. Az lesz az esküvői ruhád!” Nevetett Hassina.

Utószó

Rabia igazgatta a lánya fehér esküvői fátylát. A fehér burqa, amit az esküvőjén ő is viselt, szerencsére pont jó méretű.

Hassina boldogan tűrte anyja segítségét. Pár éve költöztek haza Afganisztánba.

„Most, hogy 18 éves lettem, ideje, hogy férjhez menjek! Ne aggódj anya! Nem maradsz egyedül. Apámon kívül a testvéreim is veled maradnak még sok évig! Majd a húgaimat is férjhez adhatod, ha elmúlnak 18 évesek. Utána pedig az öcsém hoz majd új asszonyt a házhoz!”

„Igen lányom, de a vőlegényed nagyon szigorú!” Mondta a kék burqa.

„Nem hiszem, hogy szigorúbb lenne, mint apa! Most is fátyolt hordunk állandóan, és mindig engedelmeskednünk kell neki! Még a házból sem léphetünk ki egyedül!”

Rabia bólintott. Valóban szigorú hozzájuk Abdul, de ha nem szeretné a férjét, nem szült volna neki gyerekeket, és nem költözött volna vele Afganisztán legszigorúbb tartományába.


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s